„Az ember tévedhet”, mondták régen. Úgy tűnik, a hülyeségek művelése természetünk része, de mennyire nehéz ezeket a hibákat elismernünk? Néha saját elménk ejt bennünket csapdába, vagy a körülöttünk lévő emberek ösztönöznek minket hibák elkövetésére? Mit kezdjünk ezekkel a dolgokkal? Próbáljuk kitalálni.

Léteznek a „bolondok”, akiket elnézéssel kezelnek, van a „tök hülye”, aki már irritál bennünket és van a „bunkó”, aki jobbnak tartja magát másoknál, és aki számára más emberek gyakorlatilag nem léteznek. Tolakszik a pénztárnál, a zsúfolt buszon, siet, hogy elfoglalja az egyetlen szabad helyet, figyelmen kívül hagyva nőt kisgyerekkel, vagy idős embert. El kell viselnünk a létezését, az igényeit, rendelkezésére kell állnunk és úgy kell tennünk, mintha viselkedése nem okozna felháborodást. Ez az ember tényleg szörnyű.

Minden nap tanúi vagyunk a sok hülyeségnek, tapasztaljuk, halljuk, vagy éppen olvassuk őket. Éppen ezért pártatlan bírónak gondoljuk magunkat. De ha mélyebben belegondolunk, mindannyian csinálunk bolondságokat időről időre, annak ellenére, hogy nem akarattal csináljuk, mert mi ugye teljesen észszerűen cselekszünk.

EZ IS ÉRDEKELHET: A videós társkeresés

Az ítéletbeli hibák univerzálisak, de időnként félrevezethetnek minket. Ilyen, amikor a negatív hozzáállást rögzítjük magunkban. Ez egy igazi „hülyeség radar”, amely miatt az élet negatív oldala érdekel csak bennünket, és inkább figyelünk a kudarcra, mint a sikerre. Az ilyen negatív hozzáállás enyhe paranoiát eredményez: ha nem találom a kívánt terméket, az azért van, mert valaki utál engem és nem tette ki a polcra. Ha autót vezetünk és egy másik sofőr megelőz bennünket, akkor úgy gondoljuk, hogy egy őrült ül a kormány mögött – és nem a feleségét, vagy gyerekét viszi éppen a kórházba. Ha az alkalmazott nem adja le időben a munkát, akkor a főnöke azonnal kijelenti, hogy lusta és kifogott rajta a feladat.”

Lusta elme

Legtöbb esetben rosszul elemezzük a helyzetet mielőtt cselekszünk: az elme lustasága miatt „szkripteket” használunk – tehát automatikusan kiváltott viselkedési szokásokat. A leggyakrabban használt ilyen viselkedés, hogy automatikusan megkérdezzük a síró embert: „Jól vagy?” – bár a válasz nyilvánvaló. Van ilyen ostoba automatizmus is, hogy elveszett tárgyat olyan helyen keressünk, ahol már kerestük. Miután kimerítettük az összes ismert lehetőséget, nem tudjuk elképzelni, hogy az elveszett dolog egy teljesen másik helyen található. Ezért inkább bebeszéljük magunknak, hogy nem jól néztük meg és megint ugyanott nekiállunk keresni.

A gondolkodáshoz két különféle rendszert használunk, melyek két különböző sebességgel működnek.

1. rendszer olyan Tv műsorokhoz hasonlít, ahol gyorsan kell megválaszolni a kérdéseket. Ez a rendszer gyors, intuitív és érzelemvezérelt. Feladata, hogy a lehető leghamarabb megoldást találjon.
2. rendszer sokkal pontosabban működik, magába foglalja a fokozott irányítást és szoros kapcsolatot a mentális aktivitással. De ez még további erőfeszítéseket is igényel, ezért inkább az 1. rendszert részesítjük előnyben, amely érzelmekkel társul és széles tárja az ajtót az előítéleteknek és mindenféle hibát vét az értékelésben és a megítélésben. Sajnos a magas intelligencia sem véd az ilyen hibáktól!

Senki sem tökéletes

„Kit kell bolondnak tekinteni?” Ezt a kérdést az 1950-es években Rene Zazzo pszichológus tette fel. Adott pszichológusoknak, pszichiátereknek és orvosoknak egy 120 névből álló listát (ebben ők maguk és Zazzo neve is benne volt), és arra kérte őket, hogy jelöljék be x-szel azokat, akiket bolondnak tartanak. A végére minden ember neve mellett volt kereszt. „Tehát mindannyian bolondok vagyunk valakinek” – kommentálta.

Ebben a „versenyben” a legtöbb x-et egy remek orvos kapta, akinek az IQ-ja több mint 120 volt, de a humorérzékét az évek alatt már elvesztette. Nem tudta, hogyan kell kommunikálni az emberekkel, nem volt együttérző sem a betegekkel, sem a hozzátartozókkal és nem vette észre azt sem, hogy másokat megsért és megaláz.

A csapat sem segít

Elég, ha a hülyeséget a többség támogatja, és ehhez még sok új követő is csatlakozik. A megfelelni akarás okán a hitünket és valóság érzésünket is képesek vagyunk feladni.

Szovjet pszichológusok megerősítették ezt egy kísérlet elvégzésével. Egy fiatalokból álló csoportnak megmutattak két piramist, egy feketét és egy fehéret. A fiatalok közül a többséget arra kérték, hogy állítsák azt, hogy mindkét piramis fehér volt. A kisebbségben maradók aztán egyetértettek a többséggel. „Ha hét ember igent mond, akkor a nyolcadiknak nehéz nemet mondani” – mondta az egyik résztvevő.

De ez nem csak ravaszság kérdése: az orvosi képalkotással végzett megfigyelések adatai arra utalnak, hogy az agyunk inkább félrevezet minket annak érdekében, hogy csatlakozzunk a többségi véleményhez.

Azok, akik egyedül gondolkodnak egy adott projekttel kapcsolatban, kétszer annyi ötletet kínálnak, ellentétben azokkal, akik csapatban gondolkodnak.

A hülyeség leginkább a munkahelyeken jelentkezik. A főnökök szeretik maguknál hülyébbekkel körülvenni magukat, így ők okosabbnak tűnnek fel. A hülyeség gyakran előfeltétele lehet az intellektuális és kreatív potenciál kiaknázásának is.

Ha lehet, akkor védd meg magad a saját ostobaságodtól:

• A hibákból tanulunk, de néhányuk elkerülhető. Tanuld meg azt mondani: „Nem tudom”. Ez segít abban, hogy időt nyerj és elindítsd az információk keresését amikor erre szükség van, és időben kérj tanácsot egy tapasztaltabb személytől.
• Hallgass meg másokat. Mindenki gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, ezek pontos irányt mutathatnak az új helyzetben is.
• Adj magadnak időt: sok hülyeséget csinálunk sietve, futás közben, amikor nem engedjük meg magunknak, hogy megálljunk és gondolkozzunk.
• Legyél kritikus az ötleteiddel szemben, ne becsüld túl őket. Lehet, hogy nem a legtökéletesebbek, de jobb, ha azt időben észreveszik, minthogy ragaszkodjunk a hülyeséghez.
• Különbséget kell tenni azok között a helyzetek között, amelyekben szabadon engedheted az érzelmeket és ahol ki kell zárni őket, melyek gyakran gondolkodási hibákhoz vezetnek a világ egyszerűvé és érthetővé tételére irányuló vágyainkkal együtt.

A hülyeség csak a szerelmeseknek nézhető el.

EZ IS ÉRDEKELHET: A buta embernek fogalma sincs róla, hogy buta

via