Gyermekeink és szeretteink betegsége, munkahely elvesztése, a pénzhiány az, ami általában legnagyobb félelmünket jelenti. Ezen nyilvánvaló okok mellett vannak még azok a problémák, melyek miatt sokan fordulnak pszichológushoz. Jacob Kochetkov kognitív pszichológus leírja azokat a félelmeket, amelyekkel munkája során leggyakrabban szembesül.
-
Félelem a haláltól
A probléma:
András 32 éves, nagyon elfoglalt ember. Egy kellemetlen beszélgetés után kollégáival kiment a folyosóra, ahol hirtelen erős szívdobogást érzett. Rögtön az jutott eszébe, hogy nagyapja szívrohamban halt meg, ezért félelem fogta el, hogy ő is most meg fog halni. A szívdobogás érzés, majd pánik rohamok ezután naponta megismétlődtek. Természetesen elment orvoshoz, de ott megállapították, hogy teljesen egészséges.
Pszichológus véleménye:
Ez egy alapvető félelem, amely szorosan kapcsolódik a háborútól, betegségtől és tehetetlenségtől való félelemmel. De az ezt súlyosbító okok különbözőek lehetnek. András esetében a felhalmozott stressz váltotta ki a halálfélelmet. A fáradtság és a túlfeszítettség gyakran olyan tüneteket vált ki, melyeket az ember súlyos betegség jeleként is értelmezhet.
Tragikus események sorozata, vagy halálközeli élmény is lehet oka a félelemnek. Ez főleg azokkal az emberekkel történik meg, akikkel gyermek- és serdülőkorukban nem beszélgetek a betegségekről és a halálról. A gyereknek el kell magyarázni, hogy mi a halál, hogy az elkerülhetetlen és hogy el kell fogadni. Ilyen tapasztalat nélkül, felnőtt korban nehéz lesz megbirkózni ezzel a ténnyel. Életünkben nagyon kevés olyan dolog van, mely megment minket a halálfélelemtől. Ezek egyike lehet a vallás. Ezért manapság akik nem mélyen hívők, azokban az emberekben, ez a félelem fokozódhat.
EZ IS ÉRDEKELHET: A félelem legyőzése
A terapeuta feladata:
Segíti a pácienst a valóság elfogadásában és a lehetséges kockázatok felismerésében. Vagyis, tudjon különbséget tenni egy végzetes helyzet és a csak ijesztő helyzet között. Például, ha valaki fél a repüléstől, az megértse, hogy milyen kicsi annak a valószínűsége, hogy repülés miatt fog meghalni.
-
Félelem a kudarctól
A probléma:
Olga 43 éves, szorgalmasan dolgozik a munkahelyén, késő estig végzi otthon a házimunkát, segíti a gyerekeket a tanulásban. Arra törekszik, hogy a legjobb anya, csodálatos feleség és felelős alkalmazott legyen. És a nagy elvárás miatt mindig attól tart, hogy ez nem fog neki sikerülni. Fél, hogy hibázni fog és el fogják bocsátani emiatt. Azt gondolja magáról, hogy „rossz” anya (bár valójában rengeteget foglalkozik a gyerekeivel), és emiatt a gyermekei pszichés problémákkal fognak felnőni és őmiatta lesznek sikertelenek az életben.
A pszichológus véleménye:
A félelem mögött általában a perfekcionizmus áll. Valószínűleg már gyermekkorában a szülők megkövetelték a nem jó, hanem kiváló eredményeket. Amikor meg már felnőtt, akkor arra a megállapításra jutott: „Ha sikeres vagyok, sokat fogok elérni az életben, jól fogom érezni magam és másoknak is szüksége lesz rám.” Egy ilyen ember gyakran akar mindenben a legjobb lenni, és ha belefut valamibe, amivel nem tud megbirkózni, akkor megnő a szorongása. Sajnos a maximalizmusnak elég magas társadalmi és kulturális támogatottsága van manapság. A kudarctól való félelem a versenykultúra egyik következménye, főleg a nagyvárosokban, ahol a csak a „legerősebbek” maradnak fenn.
A terapeuta feladata:
Csökkenteni a kliens maximalizmusának szintjét, segíteni neki, hogy észrevegye és értékelje a kisebb eredményeket is. Az extrém perfekcionista általában a mindent-semmit, győztes-vesztes kategóriákban gondolkodik, ezért fontos, hogy megtanuljon reális célokat kitűzni maga elé és felismerni, hogy elfogadható az is, ha az egyik vállalkozása sikeres és a másik nem.
-
Félelem a magánytól
A probléma:
Natália 30 éves fiatal nő. Nagyon fél attól, hogy soha senki nem fogja feleségül venni, nem lesz gyereke és egyedül marad egész életében. Ezért minden erejével kapaszkodik éppen aktuális partnerébe még akkor is, ha nem ilyen életet képzelt magának. Még akkor is mindig megbocsájt neki, amikor a partnere ráordít, szidalmazza, vagy felemeli rá a kezét. Aztán amikor ennek ellenére a párja átverte és megcsalta, úgy gondolta, hogy őbenne van a hiba. Arra a következtetésre jutott, hogy legközelebb jobban oda kell figyelni az élettársára, mert akkor az nem fogja elhagyni őt.
Pszichológus véleménye:
Nagy szerepe van itt a család és a társadalom nyomásának is: még egyedül vagy, még nem szültél? A másik ok lehet, az anyjától való eltávolodás, a korán megszakadt kapcsolat. Az attól való félelem, hogy megint elhagyják, ezért olyan kapcsolatokba menekül, amelyek nem felelnek meg neki. Egy rossz kapcsolat is jobb, mint a semmi. Nem hiszi el, hogy jobbat is találhat, hogy másokat érdekelődését is felkeltheti.
A terapeuta feladata:
Az önértékelés erősítése. Az a személy, aki elfogadja magát, magabiztos, biztos a képességeiben, az nem foglalkozik a mások véleményével, a közvélemény nyomásával. El tudja hagyni azokat a kapcsolatokat, amelyekben rosszul érzi magát és kíváncsian várja a következő partnerét.
EZ IS ÉRDEKELHET: Férfi félelem a női dominanciától és ellenőrzéstől
-
Félelem a bizonytalanságtól
A probléma:
A 49 éves Elvira attól tart, hogy ha a gazdasági helyzet tovább romlik, akkor nem lesz képes megfelelő oktatást nyújtani a gyerekei számára. Attól is fél, hogy valami baj történik a gyerekekkel, ezért állandóan hivogatja őket és üzeneteket küldözget nekik.
Állandóan az egészségével foglalkozik. Attól fél, hogy valami baja lesz a lakásának mire hazaér, meg különben is, lehet hogy elfelejtette kikapcsolni a gázt. Mindenben a katasztrófát látja, és állandóan csak ekörül forognak a gondolatai.
A pszichológus véleménye:
Mindenki ismeri a jövőnk miatti szorongást. Mi magyarok ebben jók vagyunk. Néhányan készek vagyunk belátni, hogy ez az élet elkerülhetetlen része, mások számára a bizonytalanság elviselhetetlen. Egy ilyen ember bármibe kezd, az számára új félelmek alapjává válik. A bizonytalanság (nem) elviselését már a gyermekkorban eltanuljuk. Egy nyugodt felnőtt azt mondja: „Minden rendben lesz, nem kell aggódni.” A szorongó szülők ezzel szemben hajlamosak a pánikra és túlterveznek mindent. Amikor néhány tervük kudarcot vall, úgy érzik, az életük összeomlik. A gyerek pedig eltanulja a szülők reakcióját.
A terapeuta feladata:
A segíteni a pácienst a bizonytalanság elfogadásában. Ezek az emberek általában nyugtalanok, mindig végiggondolják a probléma minden lehetséges megoldását és kimenetelét, ami csak ront az állapotukon. A pszichológus megtanítja őket a racionális gondolkodásra: „Tudok rajta változtatni? Igen, − akkor megváltoztatom. Nem tudom megváltoztatni, − akkor megpróbálok nem gondolni rá. A félelem kezelésekor az éberség-technikák (egyfajta meditáció) szintén hasznosak. Ezek lehetővé teszik, hogy „itt és most” maradjon az ember, és ne a jövővel foglalkozzon.
-
Félelem az irányítás elvesztésétől
A probléma:
Misi 35 éves és egy vita során úgy érezte, hogy most fog felugrani és meg fogja ütni a kollégáját. Ezután kezdett el félni minden negatív érzelemtől. Amint a harag kezdett benne felülkerekedni, az agyában azonnal megjelent egy kép, hogy most nem lesz képes visszatartani magát és meg fogja ütni beszélgetőpartnerét. Ez a gondolat annyira befészkelte magát az agyába, hogy már abban is akadályozza, hogy másokkal rendesen kommunikáljon.
A pszichológus véleménye:
Az ilyen ember nem látja a különbséget az érzelmek és a viselkedés között. Valószínűleg gyermekkorában a szülei szigorúan megtiltották neki, hogy negatív érzelmeket mutasson. Ezáltal a gyerek nem tanulta meg megérteni az érzések és a cselekedetek fokozatosságát. Nem érti, hogy ha dühös is lesz, attól még ez nem vezet a saját maga feletti irányítás elvesztéséhez. Felnőttkorban, ha erős érzelmekkel szembesül, akkor félelmet tapasztal és megpróbálja elnyomni ezeket a negatív benyomásokat, gondolatokat. Úgy érzi, hogy a vonat elé fogja vetni magát ─ és attól fél, hogy meg is fogja csinálni. De a valóságban az ilyen impulzusok szinte soha nem vezetnek az irányítás elvesztéséhez. Az az ember, aki tényleg elveszti az irányítást maga felett, az egyáltalán nem aggódik amiatt, hogy mit fog csinálni a következő pillanatban, hanem megteszi azt.
A terapeuta feladata:
Változtasson a viselkedésén és ne gondolkodjon. A pszichológus megmutatja a páciensnek, hogy nem számít mennyire fél az irányítás elvesztésétől, bármilyen szörnyű gondolatok jutnak az eszébe, mert a kontrollt szándékosan nem lehet elveszíteni. Fokozatosan meg fogja tanulni megkülönböztetni ezeket a dolgokat egymástól.
-
Félelem a félelemtől
A probléma:
A 41 éves Valér pánikbetegségben szenvedett és attól félt, hogy szívrohamban fog meghalni. Kivizsgáltatta magát, és világossá vált számára, hogy semmi baja a szívének, és egyelőre nem fog meghalni. Ugyanakkor a pánikbetegség minden tünete fennállt: szédülés, szívdobogás, tenyér izzadás stb. Ezután a szorongás többi megnyilvánulásától kezdett el félni. Már a tünetek megjelenésének gondolata is elviselhetetlen számára.
A pszichológus véleménye:
Mindenki másként éli meg a szorongást. Egyesek viszonylag könnyen, mások szorongásra adott fizikai megnyilvánulásai gyorsan pánikrohamot okozhatnak. Fontos, hogy az erre hajlamos ember figyeljen saját magára és már a félelem kezdeti jeleinél foglalkozzon a problémával, hogy elkerülhető legyen annak eszkalálódása.
A terapeuta feladata:
Mutassa meg a páciensnek, hogy képes túltenni magát a félelmén. A pánikbetegséghez hasonló tünet előidézésére van például egy speciális hiperventillációs gyakorlat: gyors és mély légzés, amely fizikailag rendkívül kellemetlen tüneteket okoz, hasonlóan az erős félelemhez ─ szívdobogás, szédülés, verejtékezés. Miután mesterségesen felébresztette a páciens félelmét, a pszichológus azt kéri, hogy ne tegyen semmit. Együtt figyelik, hogyan nyugszik a reakció, miközben semmi szörnyű nem történik. Rendszeres edzéssel az ember fokozatosan megszokja a félelmet.
EZ IS ÉRDEKELHET: Gyerekek félreértelmezhetik a kutyák reakcióit
