Az ifjú házasok számára a családi élet nyugodtnak tűnik, mert még fogalmuk sincs arról, hogy mennyi félreértés lappang a családi kapcsolatokban, milyen szenvedélyek tombolnak a konyhában vagy a hálószobában. Sok családban nincs „békés” problémamegoldó program. Beszéljünk a konfliktusokra adott válaszok legjellemzőbb módjairól, és döntsük el, mi a jobb nekünk: hallgatni, veszekedni vagy vitatkozni?
A HALLGATÁS FALA
Marina 27 éves, hat éve házas, egy gyermeket nevelnek. A közelmúltban Marina aggódni kezdett amiatt, hogy férjével gyakran veszekednek, amelyek úgy végződnek, hogy nem szólnak többet egymáshoz. Ez a hallgatás egymás között akár több napig is eltart, és a légkör ez idő alatt nagyon feszült. Marina próbál beszélgetni, megbeszélni, mi okozta a veszekedést, de a férje makacsul hallgat. Az utóbbi időben azonban egyre hosszabbá kezdenek válni ezek a csendes időszakok.
Mi a teendő ebben a helyzetben? Miért hallgatnak – sokszor hosszú ideig – egymást szerető emberek ahelyett, hogy megbeszélnék a problémákat?
Ennek több oka is van.
EZ IS ÉRDEKELHET: Beszéljünk a családi vitákról
ROSSZ PÉLDA
A házastársak nem tudják, hogyan lehetne másképp megoldani a problémát vita helyett. Talán egyiküknél (vagy mindkettőjüknél) a szülők is ezt a módszert alkalmazták. A családból hozott sztereotípiák pedig mély nyomot hagynak.
A VÉGZETES HIBÁTÓL VALÓ FÉLELEM
Az emberek gyakran, felismerve, hogy a veszekedés túl messzire mehet, egyszerűen elhallgatnak. Ez egy védekező reakció, amellyel megakadályozzák, hogy olyan végzetes kijelentéseket tegyenek, ami kihat a kapcsolatuk alakulására és később megbánnák.
A MEGSÉRTŐDÉS VÁGYA
A sértett hallgatás gyerekes reakció, ami még óvodás korból származtatható. Ekkor fordulhatott elő, hogy nem tudtunk, vagy féltünk válaszolni szüleinknek, ezért sértődötten elhallgattunk és elfordultunk abban a reményben, hogy megértik: vigasztalást és ártatlanságunk elismerését követeljük. Ugyanezt szeretnénk elérni felnőttként partnerünknél is.
A sértett csendet meg kell különböztetni a bölcs hallgatás képességétől. Néha érdemes befogni a szádat, és nem elmondani minden rosszat, ami felgyülemlett benned a pároddal kapcsolatban. Kivéve persze, ha azt tervezed, hogy ez a veszekedés lesz a családi életed látványos fináléja.
A bölcs hallgatás képessége nem okoz hosszú napokig tartó kommunikációs hiányt, és ez segít a legkevesebb veszteséggel kilábalni a konfliktusból.
Ez persze nem mondható el a demonstratív hallgatásról: „Annyira meg vagyok sértődve, hogy nem akarok beszélni veled.” Általában egy néma időszak (több nap, hét) után a „felek” kibékülnek. Nem tudják tovább hallgatni a „csengő” csendet.
Tehát amikor az egyik fél békét ajánl, a másik megkönnyebbülten beleegyezik. De ekkor már nem foglalkoznak azzal a problémával, ami a veszekedéshez vezetett! Félnek megbeszélni, mert újra összeveszhetnek. A probléma pedig marad egy láthatatlan pohárban, amely előbb-utóbb ismét túlcsordul.
Ezért a bosszúsan demonstratív hallgatás nem kiút, hanem zsákutca.
VESZEKEDÉS
Karina és Misa nagyon temperamentumos embereknek tartják magukat. Ez nagy horderejű, egymás közötti botrányokban nyilvánul meg. Bármilyen apróság okot adhat egymás idegesítésére, a mosatlan csészétől a kubai helyzetig. Karina és Misa biztosak abban, hogy az ordibálás normális, sőt… hasznos is!
„Mi ilyen emberek vagyunk! Nem tartunk magunkban semmit!” – állítják. De idővel ez a viselkedés a válás küszöbére sodorta a fiatalokat, annak ellenére, hogy már gyermekük is született…
Vannak, akik annyira megszokják, hogy mindig, mindenre ingerülten reagálnak, hogy egyszerűen nem értik, hogy lehet másképpen is élni. Ez a viselkedési sztereotípia nagy valószínűséggel a szülőknél is megfigyelhető volt.
MI A VESZEKEDÉS?
A partnerek felemlegetnek minden rosszat a másikról. A negatív cselekedetet (vagy a helyzet eltérő megítélését) jellemvonásként általánosítják: „Felelőtlen vagy”, „Rossz apa vagy”, „Nem értesz semmit”.
KI FOG NYERNI?
Egymásra akarnak „nyomást gyakorolni”, ráerőltetni a másikra az egyedül helyesnek vélt nézőpontjukat. Így senki nem nyerhet.
ÖNIGAZOLÁS
Bár úgy tűnik, mindkét fél megoldja a problémát, de mégsem. A veszekedésben megvalósuló belső célok:
- a saját önbecsülés növelése a másik rovására,
- önigazolás,
- saját balszerencséjének bizonyítása.
VÉDEKEZÉS, TÁMADÁS
Egy veszekedésben az egyik házastárs támad, a másik védekezik, majd szerepet cserélnek. De védekezve az ember képtelen megérteni a másik nézőpontját! Kifogásokat keres, és általában meg is találja azokat, továbbra is partnerét hibáztatva. Végső soron mindkét partner elégedetlennek érzi magát: a probléma nem oldódott meg, és ráadásul veszekedtek is. Néha csak az egyik házastárs követi ezt a viselkedési sztereotípiát. Aztán a veszekedés már-már monológ, edénytöréssel, ajtócsapkodással, bőrönd (saját vagy a párjának bőröndjének) összepakolásával ér véget.
Azok az emberek, akik hozzászoktak ehhez a „kommunikációs” stílushoz, gyakran mondják, hogy nem tudnak ezen változtatni. Úgy tűnik, „mindenki megérti”, de … képtelen rá! De tényleg így van? Van, akinek nagyon nehéz visszafognia magát, főleg ha „lobbanékony” kolerikus emberekről van szó. Igaz, gyorsan fellángolnak, de ugyanolyan gyorsan le is hűlnek. De ez nem mindig a temperamentumtól függ. Néha az emberek direkt viselkednek így, mert őszintén hiszik, hogy ez előnyös számukra: levezetik az idegfeszültséget, és az nem halmozódik fel, betegséget okozva.
És itt van a hiba. Igen, elpárolgott a harag. De hová? Partnerbe? És most ugyanaz az idegfeszültség van őbenne, amit neki is ki kell engednie. Mit értél el? Most a partnered vagy mindent rád ont, egy veszekedés „ördögi körét” képezve, vagy magában tartja, aláásva ezzel saját egészségét. Az egyik és a másik lehetőség is egyaránt rossz. Néha ahhoz, hogy befejeződjön ez az agresszív reakció, csak meg kell érteni, hogy ez valójában egy rossz út. Hinni kell, hogy ez az „olasz” probléma megoldási stílus az, ami tönkreteheti kapcsolatot.
Ha a célod a kapcsolatod megmentése, akkor próbálj meg változtatni. A veszekedés az egyik legrosszabb lehetőség, ami nem a problémák megoldásához vezet, hanem csak felerősíti azokat. A veszekedést természetesen nem szabad látnia a gyerekeknek. Számukra nagy trauma, ha látják, hogy a családjuk szétesik, ráadásul egy rossz problémamegoldó mechanizmust is beléjük csepegtethetünk.
EZ IS ÉRDEKELHET: Miért nem értenek bennünket a férfiak?
VITATKOZÁS
Kirill és Oksana, a „tapasztalt” házastársak azt mondják, hogy mindig vitával tisztázzák a problémát. A családban bizalom és tisztelet uralkodik, nyugodt gyerekek nőnek fel. Ezen kívül van egy aranyszabály – soha nem vitatkoznak, soha nem beszélnek meg komoly kérdéseket 21 óra után, még akkor sem, ha az egyik házastárs fáradt vagy beteg.
Tehát mi a különbség a veszekedés és a konstruktív vita között?
Konstruktív vita:
A PARTNEREK TISZTELIK EGYMÁST ÉS AZ ELHANGZOTT VÉLEMÉNYEKET
- Készek meghallgatni egymás nézőpontját.
- Értik, hogy a vita célja a probléma megoldása.
- Csak a problémáról beszélnek, anélkül, hogy elterelnék a figyelmüket egymás személyes tulajdonságainak felhánytorgatása. Ha a probléma pont a jellem megnyilvánulásait érinti, akkor a partnerek nem azt mondják, hogy „rossz vagy”, hanem azt, hogy „rosszat csináltál”, ami nem sérti a méltóságot, és teret ad a korrekciónak.
- Ha minden szabályt betartanak, akkor mindkét partner elégedett, és ez így egy „win-win” pozíció.
Gyerekek jelenlétében is lehet így vitatkozni, megtanítja őket civilizáltan megoldani a problémákat.
De még egy építő jellegű vitát sem szabad elkezdeni akkor, ha te vagy partnered fáradtnak vagy betegnek érzi magát. Ebben az állapotban nem tudunk úgy uralkodni magunkon, és veszekedés lehet a dologból.
Még ha mindketten csak este 10 után jöttök is haza, tanuljatok meg kulturáltan vitatkozni! Lehet, hogy ez nagyobb önuralmat igényel, de megéri.
A konstruktív érvelést meg kell tanulni. Mint sok minden máshoz hasonlóan, a problémák ilyen módon történő megoldása olyan szociális készség, amely gyakorlás nélkül lehetetlen.
Ezért vitatkozz, de ne veszekedj!
INNOVATÍV MEGKÖZELÍTÉS
Ha úgy látod, hogy a vita veszekedéssé alakult, számos trükköt használhatsz, amelyek minimális veszteségekkel segítenek kijutni a veszekedésből. A legfontosabb dolog az, hogy egy veszekedés hevében se feledd, hogy trükkökkel le lehet állítani.
A BŰNÖS HARMADIK
Valószínűleg emlékszel, hogyan veszekedtek a szüleid gyerekkorodban, de amint szóltál nekik, rögtön te lettél az, akivel bajuk van? Ez a „bűnös harmadik” módszer. Használhatod ezt a módszert, de nem a gyerekkel szemben. A veszekedés során próbáld meg olyan ismerősökre terelni a beszélgetést, akiket mindketten egyaránt utáltok. Látni fogod, hogy sokkal kisebb lesz az egymással szembeni elégedetlenségetek!
TÖBB HUMORT!
Próbáld megnevettetni a partnered, még akkor is, ha nincs kedve nevetni. Valaki pantomim segítségével próbálja kifejezni érzelmeit, valaki olyan anekdotára emlékezik vissza, ami nem a helyzethez való, valaki pedig valami nevetségesen váratlan, de vicces dolgot csinál. Ha együtt nevettek, alábbhagy az elégedetlenség egymás iránt.
LEVÉL ÍRÁS
Ez a módszer azoknak való, akik komolyan veszekedtek, mert néha azt is meg lehet írni, amit nehéz lenne elmondani. Nos, a legjobb, ha valódi levélről van szó, tollal papírra írva. De szélsőséges esetekben egy e-mail üzenet is megfelelő (bár az értéke jóval kisebb). Ha úgy döntesz, hogy ilyen levelet írsz, először gondold át. Írj az érzéseidről, próbáld meg a lehető legkevesebb vádat megfogalmazni a partnereddel szemben. Ügyelj arra, hogy a levelet optimistán fejezd be.
ELLENFELEKBŐL PARTNEREK
A harc kölcsönös. Ismerd be a hibáidat, és kérj bocsánatot. Sajnos sok emberben olyan sztereotípia él, hogy ha bocsánatot kér, azzal elveszti a méltóságát. Valójában azok az emberek, akik tudnak bocsánatot kérni és beismerni hibáikat, tiszteletet váltanak ki, mert ez arra utal, hogy gondolkodó és bátor emberek. A bocsánatkérésed abban is segíthet, hogy partnered elismerje, hogy tévedett – mivel már nem ő van vádolva, ezért nincs szükség arra, hogy védekezzen.
Próbáld meg bármilyen módon lerombolni a „hallgatás falát”.
EZ IS ÉRDEKELHET:15 pszichológiai trükk, ami segíthet a kellemetlen helyzetekben
