Gyakran a szülők észre sem veszik, hogy a gyereküket zaklatják, vagy éppen ellenkezőleg, a zaklató pont az ő gyerekük. Nem minden gyerek tudja, vagy akarja rossz tapasztalatait megosztani az idősebbekkel. Íme néhány jel, amire figyelni kell.
Nem olyan régóta beszélünk arról, hogy a gyerekek egymást zaklatják. Nem mintha ez a téma szándékosan el lett volna hallgatva, hanem inkább nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget. A szülők és a tanárok csak akkor avatkoztak be a gyerekek közötti konfliktusokba, amikor már fizikai bántalmazásra került sor. Most már tudjuk, hogy a zaklatás nem csak fizikai lehet, létezik a pszichikai bántalmazás is, amit sokáig nem vettek komolyan. Gondoljunk csak arra a szinte mindennapos esetre, hogy a gyerekek milyen jókat tudnak nevetni osztálytársukon! És ha ez rendszeres, akkor már ez is nyomot tud hagyni egy érzékenyebb gyerek lelkében.
A felnőttek még csak most kezdenek komolyan gondolkodni azon, hogy a gyermek áldozat milyen szenvedésen megy keresztül, milyen mélyen traumatizálódik, és hogy ez mennyire fogja befolyásolni a jövőbeli sorsát. De egy dolog megérteni azt, hogy mennyire veszélyes is a zaklatás, és egészen más, ha ezt a saját gyermekében kell valakinek felismernie. Mert tudjuk nagyon jól, hogy nem mindig könnyű ezt észrevenni. Hogyan is lehet megvédeni a gyereket az iskolai zaklatástól?
EZ IS ÉRDEKELHET: Mérgező gyerekek
AZ ÁLDOZATTÁ VÁLÁS JELEI
Senki nem akar szembesülni azzal, amitől fél. Másrészt a gyerekek gyakran elrejtik előlünk az igazságot, és úgy tesznek, mintha semmi gond nem lenne. Néha a szülők érzik, hogy valami nincs rendben a gyerekkel, de tehetetlenek. Mert minden ezt firtató kérdésre az a válasz: „Jól vagyok, hagyjál békén.”
Figyelj oda, ha a gyereked:
- gyakran sértő megjegyzéseket kap (szóban vagy írásban), többször megbántották, kinevették;
- hajlamos arra, hogy más gyereknek engedelmeskedjen;
- nem tudja megvédeni magát a fizikai bántalmazásoktól;
- zúzódásokkal, horzsolásokkal, szakadt ruhával érkezik haza, és nem tud rá egyértelmű magyarázatot adni;
- soha nem vesz részt csoportjátékokban;
- gyakran ő az utolsó, akit meghívnak egy játékba, vagy egy csapatba;
- nincsenek állandó barátai;
- próbál a felnőttek közelében maradni a szünetben, ahelyett, hogy a többi gyerekkel játszana;
- ha kihívják a táblához, nem tud válaszolni a kérdésekre;
- a félelem jeleit mutatja az iskolában, vagy a tanórán kívüli tevékenységek során;
- elvesztette az érdeklődését az osztály iránt;
- soha nem hívják meg az osztálytársai és ő sem hív meg soha senkit.
Ezenkívül a zaklatásnak kitett gyereknél a stressz fiziológiailag is megnyilvánul: elveszíti étvágyát, rémálmai vannak, sír álmában, fáj a feje. Ezért néha fizikailag is árthat magának, alkoholhoz, vagy kábítószerhez nyúlhat.
Ezek a jelek nem feltétlenül jelentik azt, hogy zaklatják a gyereket, de összességében, ha visszahúzódóvá válik, pedig előtte nem volt az, akkor vegyük azokat figyelembe.
EZ IS ÉRDEKELHET: Miért nem segítünk a zaklatás áldozatának?
A BÁNTALMAZÓVÁ VÁLÁS JELEI
Általában a szülők megdöbbennek és nem hiszik el, ha megtudják, hogy a gyerekük részt vett iskolai zaklatásban. Ezt el sem tudták volna képzelni, hiszen a gyerek udvarias, jól nevelt, jól teljesít az iskolában és sok barátja van. A zaklatásban résztvevő gyerekek nem mindig diszfunkcionális családból származnak, vagy olyan családból, ahol ő magukat is bántalmazzák. Olyan tizenévesek is lehetnek, akik nagyon népszerűek társaik körében, vezetői képességekkel, magas státusszal és jó kommunikációs képességekkel rendelkeznek, akikről soha senki sem gondolná, hogy megalázzák az osztálytársaikat.
Mire figyeljünk oda:
- a gyerek szeret érvényesülni, vezetni és manipulálni a többi gyereket a játékban;
- a gyerek fekete-fehérre osztja a világot: egyik fele nagyon kedves, míg mások gonoszak, ezért rossz bánást érdemelnek;
- nagyon megválogatja, kivel kommunikál;
- sokszor negatívan ítéli meg az embereket, apró dolgokat;
- a barátaival instabil a kapcsolata (pl. a lányok sokszor csak ketten barátnők, mert ha hárman vannak már nem tudnak kijönni egymással);
- a gyerek élvezi mások sértegetését, nevetségessé tételét és esetleg megütését is;
- ha a gyerek a korához képest agresszív, beképzelt, szeszélyes és makacs;
Kínos rájönni arra a tényre, hogy a gyerekem egy zaklató. Ne engedjünk annak a közhiedelemnek, hogy ezek a gyerekek reménytelenek. Ez egy mítosz. Ha nem nézünk szembe a tényekkel, akkor ezek a gyerekek soha nem fogják beismerni és megérteni, hogy amit tesznek, az helytelen.
A gyerekek megváltoztatása csak felnőttek segítségével lehetséges. Nekik kell gondoskodniuk arról is, hogy a környezetükben élők ne forduljanak el az agresszortól.
Egy zaklatott gyerek számára fontos a szülők és más felnőttek támogatása. Reményt adhatnak neki, hogy az élete, kommunikációja és kapcsolata a gyerektársaival jobbra forduljon. Hogy megértse, nem minden gyerek agresszív, hogy ő maga is megérdemli a szeretetet, mint mindenki más, és nem kell egyedül átvészelnie a ránehezedő stresszt.
A gyerekek nem képesek egyedül megbirkózni az összes felmerülő problémával. Minden gyerekre oda kell figyelni, meg kell hallgatni és el kell fogadni.
EZ IS ÉRDEKELHET: Unalom. Nem kell mindig szórakoztatni a gyereket
