Az irigység egy természetes érzelem, akárcsak a félelem vagy a harag. De az irigységet nagyon ritkán valljuk be. Ha féltékenyek vagyunk valakire, akkor a fehér irigységről, ha másokat elítélünk, akkor a különösen rossz, fekete irigységről beszélünk. Mit jelent ez, és egyáltalán fel lehet-e osztani ezt az érzést negatívra és pozitívra?
A remélt pozíciót egy kolléga kapja meg. Te ideges vagy, felháborodsz és bosszúállóan várod, hogy elbukjon. – Egy osztálytársad van a tévében. Sóhajtasz: „Na, neki aztán bejött az élet. És velem mi lesz?” De aztán eszedbe jut, hogy mindig egy végtelenül unalmas ember volt, és ettől kicsit jobban érzed magad. – Egy buli közepén észreveszed, hogy a barátod nevetgél, körülveszik a rajongók, és általában is sokkal jobban néz ki, mint te. Fintorogva ráncolod a homlokod, és gondolatban a pokolba kívánod őt.
Ha ilyesmi történt veled, ugyanolyan vagy mint bárki más. Féltékeny vagy, és ez teljesen természetes!
MI AZ IRIGYSÉG?
Arisztotelész mások sikereinek fájdalmaként írta le. Robert Leahy, a pszichológia doktora részletesebb meghatározást ad: „Valakinek a vagyona, szerencséje, személyes tulajdonságai által okozott bosszúság vagy sajnálat”.
Bár az irigységet érzelemnek hívják, valójában ez az érzelmek és cselekedetek egész skálája: az enyhe ingerültségtől az égő haragig, titokban magunknak kívánjuk mások értékeit, vagy éppen meg is kíséreljük elvenni ezeket az értékeket.
Mire vagyunk féltékenyek? Valakinek a karrierjére, vagyonára, családi boldogságára. A jó megjelenésére, laza modorára, dallamos nevetésére. Egy új autóra, egy Kanári-szigeteki utazásra, egy puccos táskára. Vagyis mindenre, amink nincs, de szeretnénk, ha lenne.
Úgy tűnik számunkra, hogy vesztésre állunk, le vagyunk maradva, egyszóval rosszabbul megy nekünk, mint másoknak. Ez kellemetlen, szomorú és igazságtalan. Idegesek és dühösek vagyunk, de félünk beismerni ‒ még magunknak is! Mert megtanultuk: az irigység a hét halálos főbűn egyike. A féltékenység csúnya, illetlen, szégyenletes, egyszerűen borzalmas. És ha mégis így érzünk, az akkor gondosan el van rejtve, el van fojtva.
Ennek eredményeképpen nem vagyunk tudatában, de továbbra is megtapasztaljuk. Végül is ez az emberi természet része, ami azzal az örökös hajlammal függ össze, hogy összehasonlítjuk magunkat másokkal ‒ barátokkal, kollégákkal, testvérekkel, hírességekkel, sőt még alkalmi ismerőseinkkel is.
Érdekes módon, ritkán irigyelünk valakit, aki nem elérhető ‒ mondjuk Bill Gates, vagy az angol királynő. Nincs értelme, ezek az emberek szinte legendák. De teljesen érthető, ha irigyelünk egy szomszédot vagy egy barátot. Pont olyanok, mint mi.
EZ IS ÉRDEKELHET: Hazugság az egész életem
IRIGYSÉG ÉS ÖNBECSÜLÉS
Egyes kutatók úgy vélik, hogy a társadalomnak szüksége van az irigységre a társadalmi státuszok, az osztálykülönbségek és a világos hierarchia szabályozásához. Végül is a növekedés a verseny révén történik, amely az összehasonlításból születik, és az irigység a verseny egyik tényezője.
Valószínűleg igazuk van: ha az emberek nem tudnának irigykedni, nem lennének különbségek a világban, és ez utópia. Igazuk van azoknak is, akik az önbecsüléssel való kapcsolatra mutatnak rá. Az irigység miatt az ember elégedetlen önmagával, ami néha ellenszenvvé alakul át az áhított érték birtokosa iránt.
Ez az élmény egyáltalán nem ártalmatlan. Megsemmisíti a racionális gondolkodást, és gyakran gyanakváshoz, ellenségeskedéshez és agresszióhoz vezet. Különösen az alacsony önbecsülésű embereknél. Szinte belebetegszenek, félelmet, szorongást, sőt depressziót is tapasztalnak, mely egyfajta védekezés a saját kisebbrendűségükkel való szembenézés ellen.
Azok az emberek, akik vidámak és általában elégedettek az élettel, szintén érezhetnek irigységet. Csak náluk ez átmeneti ‒ jön és megy. Minden az önbecsülésről szól: egy magabiztos ember képes kontrollálni az érzéseit, és nem túlságosan bosszús, hogy neki nem jutott az, ami irigysége tárgyának.
FEKETE-FEHÉR IRIGYSÉG
Mivel a társadalom elítéli az irigységet, a legtöbb ember megpróbálja elnyomni azt. Ennek eredményeként nem igazán értjük, hogy miért cselekszünk így vagy úgy:
- gyűlöljük azt, aki szerencsésebb, ezért nem is kommunikálunk vele;
- rágalmazzuk a „riválist”, és a hiányosságait keressük;
- leszóljuk azokat a tárgyakat, melyekhez az irigyelt személynek bármi köze van.
Beakarjuk bizonyítani, hogy érünk valamit, sőt, azt akarjuk, hogy mindenki irigyeljen minket. Ez a fekete irigység, amely belülről emészt bennünket, felemészti az energiánkat, és romboló cselekedetekhez vezet.
A fehér irigység a csodálattal határos. Elismerjük mások érdemeit, de nem próbálunk ártani, hanem egyszerűen csak azt mondjuk: „Nagyszerű! Én is ezt akarom.” Ebben az esetben a kontextus teljesen megváltozik: valaki más példájából inspirálódunk, megpróbáljuk „utolérni”, vagy akár felülmúlni a vetélytársat.
HOGYAN BÉKÉLHETSZ MEG AZ IRIGYSÉGGEL
Ha megengeded magadnak, hogy tudatára ébredj az irigységednek, megértheted, mi okozta azt. Ahogy a pszichológusok mondják, a szükségleteket a tapasztalatokon keresztül fedezzük fel.
Kezdetnek próbáld meg kidolgozni, hogy milyen a viszonyod az irigységhez? Robert Leahy, az érzelmi sématerápia koncepciójának szerzője a következő kérdések megválaszolását javasolja.
- Panaszkodsz azokra, akiket irigyelsz?
- Csúnyákat mondasz róluk?
- Kényelmetlenül érzed magad velük érintkezve?
- Azonnal feladod, és meg sem próbálod elérni ugyanazt a sikert?
- Gyakran érzed magad féltékenynek?
- Önmagad hibáztatod ezért a szokásért?
Az irigység olyan alattomos érzelem, hogy néha észre sem vesszük, mennyire tönkreteszi az életünket. Az őszinte válaszok segíthetnek megérteni, hogy mit csinálunk rosszul, és fokozatosan felcserélhetjük a terméketlen stratégiákat a produktívakkal:
- A panaszkodás csak eltaszítja az embereket, és ellenségeskedést szül. Próbáld megállítani.
- Ha becsmérlően beszélünk másokról, az visszataszítóvá tesz minket. Jobb, ha a kritikát megtartjuk magunknak.
- Ha elkerüljük irigységünk tárgyát, akkor nem tudunk tanulni tőle, és nem leszünk képesek elérni ugyanazt a magasságot. Ne félj közeledni.
- A feladás azt jelenti, hogy egy csapásra lemondunk minden lehetőségről és boldog alkalomról. Szóval hajrá!
- A rögeszmés irigység nyomasztó. Sokkal bölcsebb, ha elfogadod az érzéseidet, és nem veszíted el a jóindulatodat.
- Ha szidjuk magunkat, csak rosszabb lesz. Gyakran gondolj az erősségeidre.
- Miután meghatároztuk az irigységhez való hozzáállásunkat, megkérdőjelezhetjük azt, ezzel lehetővé válik, hogy csodálattá, sőt motivációvá változtassuk.
Végső soron nem számít, hogy egy nagyvállalat vezetője akarsz-e lenni, vagy egy menő kézitáskát szeretnél vásárolni. A lényeg az, hogy az irigység többé senkinek se ártson. És végül. Ha féltékeny vagy, az nem jelenti azt, hogy rossz ember vagy. Az csak azt jelenti, hogy ember vagy.
EZ IS ÉRDEKELHET: Magas vagy alacsony az önértékelésed?