A szülők gyakran félreértelmezik a tizenévesek viselkedését, és fordítva. Ezek a hibák sokba kerülnek nekünk és a gyereknek. Agresszív viselkedése megdöbbent bennünket, ő pedig úgy érzi, hogy félreértik és elutasítják.
Mit tehetünk, hogy végre meghalljuk egymást?
A tinédzserek nevelése az egyik legnehezebb kihívás a szülők számára. Ebben a nyugtalan korban a gyerekek függetlenségre vágynak. A kontrollálási kísérletekre gyakran kiabálással, ajtócsapkodással és szobájukba zárkózással reagálnak. A legtöbb felnőtt jól ismeri ezeket a helyzeteket, de fogalma sincs, hogyan kezelje őket.
A Kaliforniai Egyetem (Riverside) pszichológusai által végzett tanulmány segít megvilágítani, hogyan függnek össze az otthoni konfliktusok és a tizenévesek problémás viselkedése, és hogyan kezelhetik a szülők ezeket a konfliktusokat. A tanulmány szerzői 220 szülő és tizenéves gyermekük adatainak elemzése után érdekes mintát találtak.
Kiderült, hogy a serdülők tévesen ítélték meg szüleik reakcióit konfliktushelyzetekben, és lényegesen keményebbnek és negatívabbnak tartották őket, mint ahogy azt maguk a szülők sugallták. Egy szülő például csak annyit tanácsol, hogy „Verd ki a fejedből!” ‒ és a gyermek máris elutasítottnak és nemkívánatosnak érzi magát.
EZ IS ÉRDEKELHET: Tinédzsernek lenni nehéz
Ez a félreértés azonban gyakran kölcsönös, ami szerencsétlen következményekhez vezethet. Ha például a szülők a tinédzser fokozott érzékenységét negatívumként érzékelik, ez növeli a bűnözésre való hajlam kialakulásának kockázatát. Ha a büntetés módja túl szigorúnak tűnik, a serdülők nagyobb valószínűséggel kapnak ki, szöknek el otthonról és szegik meg a családi szabályokat.
A kutatási eredményekben egyértelmű nemek szerinti megosztottság figyelhető meg. Ha például az anyák félreértelmezik a tinédzser gyerekük dühét, és negatívan reagálnak rá, a gyermek nagyobb valószínűséggel veszekszik, elszalad vagy visszahúzódik. Az apákkal viszont a tizenévesek nagyobb valószínűséggel viselkednek agresszívan.
„A serdülők apjukkal való kapcsolatát kevésbé tanulmányozták, mint az anyjukkal való kapcsolatát, de az mindenképpen ismert, hogy az apa válasza a tinédzser negatív érzelmeire növelheti vagy csökkentheti az agresszív viselkedését” ‒ magyarázza Misaki Natsuaki, a tanulmány egyik szerzője, a Kaliforniai Egyetem pszichológia adjunktusa.
Itt több tényező is szerepet játszik. Ahogy a tinédzserek felnőnek, a hormonok elszabadulnak, és hihetetlenül élénknek tűnő érzelmeket váltanak ki. És általában a gyerekek meg vannak győződve arról, hogy a társaikon kívül senki más nem fogja megérteni és segíteni őket.
Ennek eredményeképpen, mivel nem találnak közös nyelvet a szüleikkel, a tinédzserek agresszióval próbálják érvényesíteni érdekeiket. Valójában csak azt akarják, hogy meghallgassák őket.
Ugyanakkor a szülőknek meg kell küzdeniük saját átmeneti időszakukkal és szorongásukkal, mert a gyermek tinédzserkora nem a legjobb időszak az anyukák és apukák számára sem. A legújabb tanulmányok még a tinédzseréveket is összefüggésbe hozták az anyai depresszióval. A tinédzserek megpróbálnak függetlenebbé válni és kihívást jelentenek a korlátok ellen, a felnőttek pedig sértődöttséget érezhetnek és túlreagálhatják a helyzetet.
A szülők hajlamosak magukat gondoskodóbbnak és nagylelkűbbnek látni, mint amilyenek valójában. Ezért gyakran alábecsülik szavaik és tetteik hatását a gyermekekre.
Bár a szülő-gyermek konfliktusok minden család életének részei, a tizenévesekkel való kapcsolat javítható, ha lehetővé tesszük számukra, hogy megosszák véleményüket a szülői döntésekről. „Amikor egy tinédzser visszahúzódóvá válik, a szülőknek pontosan ki kell deríteniük, hogy mit hallott a fiuk vagy lányuk, majd meg kell beszélniük a neveléssel kapcsolatos nézetkülönbségeket” – mondja Natsuaki.
Szerinte fontos megjegyezni, hogy a tizenévesek ‒ még a hangulatingadozásaik ellenére is ‒ képesek megérteni és elfogadni a különböző nézőpontokat. Ez különbözik az énközpontú fiatalabb gyermekektől: ők összetettebb, komplexebb gondolkodásra képesek. Ha nézeteltérések merülnek fel, a tizenévesek még az ellenkező bizonyíték ellenére is hajlamosak logikusan érvelni.
Natsuaki szerint az őszinte beszélgetés a gyerekek és családjuk közötti felfogásbeli különbségekről segíthet a szülőknek és a tizenéveseknek jobban megismerni egymást, és ezáltal közelebb kerülhetnek egymáshoz: „Ha a szülők lehetőséget adnak a tizenéveseknek, hogy kifejezzék a véleményüket, az segít javítani a logikus érvelési készségüket, ami viszont hatással van a pszichológiai egészségükre és a boldogságukra a későbbi életükben”.
EZ IS ÉRDEKELHET:Ne a gyereked legyen a legjobb haverod
