Időnként mindannyian füllentünk, és ezzel nincs is semmi baj. A problémák akkor kezdődnek, amikor a hazugság szokássá válik: az ember a hazugság túszává válik, és ezzel azt éri el, hogy elszakad másoktól.
A reklám, a szépirodalom, a politika ‒ csak néhány olyan terület, ahol a fikció elkerülhetetlenül jelen van. Egy kis színlelés, visszafogottság és túlzás nélkül nincs kreativitás, nincs játék, nincs álom, nincs üzlet. Ha teljesen lemondunk az önámításról, azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük a jó kedvünket, a önbecsülésünket és optimizmusunkat.
De vajon ennyire elkerülhetetlen a hazugság?
„Mindenki hazudik, csak van aki ritkán, van aki gyakrabban, és mások pedig szinte állandóan” ‒ mondja Daniel Khlomov Gestalt-terapeuta. Az igaz és hamis közötti egyértelmű különbségtétel képessége csak hétéves korára fejlődik ki az emberben. Ezt megelőzően a fikció és a valóság közötti határvonal homályos és bizonytalan. Egy gyermek számára a fantázia a fejlődés természetes szakasza, de miért kell egy felnőttnek hazudnia?
Az illendőség kötelez
A vendégeknek meg kell dicsérniük a finomságot, amit eléjük rakunk, még akkor is, ha nem tetszik nekik. A „Hogy vagy?” kérdésre azt szokás válaszolni, hogy „Jól”, még akkor is, ha éppen ebben a pillanatban kimerültek és nyűgösek vagyunk. „Az ilyen hazugság csak a kommunikációt támogatja, nem árt senkinek ‒ éppen ellenkezőleg, ennek köszönhetően a különböző emberek együttélése ettől lesz kényelmesebb. Ha az ember egy társadalomban él, nem mondhat mindig igazat” ‒ véli Jean-David Nasio francia pszichoanalitikus.
EZ IS ÉRDEKELHET: Normális az, ha a gyerekek hazudnak?
Az önbecsülés hiánya
„Az iskolában mindenkinek azt mondtam, hogy örökbe fogadtak. Egy nap megsérült a lábam síelés közben, és mindenkinek azt hazudtam, hogy halálos daganatom van” ‒ meséli egy 28 éves lány. ‒ Azt hiszem, ezért hazudok, hogy felkeltsem magam iránt az érdeklődést, hogy odafigyeljenek rám végre.”
Van aki azért hazudik, hogy megsajnálják, van aki azért, hogy sokkolja a környezetét, van aki a hazugságot flörtölésre és kacérkodásra használja… Az ilyen viselkedés középpontjában az önmagunk iránti tisztelet fájdalmas hiánya áll. A hazudozó azt hiszi, hogy értéktelen ember. A hazugság számára egy burok, amelybe a világ elől bújik.
A hazug ember szándékosan torzítja el a valóságot, hogy leplezze feltételezett jelentéktelenségét: meg van győződve arról, hogy ha az igazságot mondja, azzal elidegenedik másoktól. Az ilyen ember azzal, hogy vonzó „hasonmást”teremt magának, általában megpróbálja másoktól megkapni azt, amit ő maga nem tud megadni magának ‒ érdeklődést, elismerést és szeretetet.
„Tanulok magamért élni. ‒ Veronika, 40 éves, titkárnő. 14 éves koromban, mindig becsaptam a szüleimet, sokszor elszöktem otthonról. Aztán sokáig azt hitték, hogy egy bentlakásos iskolában tanulok, de részmunkaidős állásban dolgoztam. Aztán férjhez mentem… anélkül, hogy elmondtam volna nekik. Véletlenül jöttek rá amikor eladták a lakást. A munkahelyemen is állandóan hazudtam a kollégáimnak: történeteket találtam ki különböző országokról, ahol állítólag nyaraltam ‒ rettenetesen irigykedtek rám. Mindezek miatt állandóan ideges voltam, féltem, hogy kifecsegem az igazságot, hogy lelepleződöm… Olyan érzésem volt, hogy csapdába estem, ahonnan nem tudok kiszabadulni. Ekkor döntöttem úgy, hogy elmegyek egy terapeutához. Ha néha visszaesem, az már nagyon ritkán van. Tanulok magamért élni, és nem attól kell állandóan félnem, hogy mit gondolnak majd rólam az emberek.”
A manipuláció iránti vágy
„Szeretem bolondítani az embereket” ‒ vallja be egy 35 éves férfi. ‒ Társaságban gyakran mesélek olyan kalandjaimról, amelyek nem történtek meg. És tátott szájjal hallgatnak, csodálnak engem! A közönség ilyen reakciója gyakran valóságos kábítószerré válik.”
A hazugságok segítségével az ilyen szélhámos a saját felsőbbrendűségét bizonygatja másokkal szemben, és ez okoz neki örömöt. Ha csak egy kis ideig is, de óriási hatalmat szerez az emberek felett, elhiteti velük, amit ő maga akar.
A hazugságra való hajlam már gyermekkorban kialakul. Talán egyszer a mostani hazudozó rajtakapta szüleit egy nyilvánvaló hazugságon, vagy a szülők maguk tették ‒ önként vagy akaratlanul ‒ saját hazugságuk cinkosává a gyereket…
A hazugságra való hajlam akkor válik kórossá, amikor az illető már nem érez bűntudatot. Egy mitomániás (kényszeres hazudozó) előbb-utóbb el is hiszi a saját hazugságait. Azt gondolván, hogy ő mindenható, megszűnik felismerni, hogy olyan személy bőrében él, aki nem önmaga.
EZ IS ÉRDEKELHET: Miért olyan magányos ez a generáció?
Mit lehet tenni?
Bízz egy barátodban
A hazugságok ördögi köréből való kiszabaduláshoz bízd magad egy olyan személyre, aki nem ítélkezik vagy büntet, hanem csak meghallgat. Fokozatosan megnyitva a lelked, megszabadulsz a nyomasztó szégyentől és bűntudattól, és képes leszel újrakezdeni.
Hallgass másokra
A hazug a saját hazugságaira koncentrálva, éberen ügyel arra, hogy véletlenül se árulja el magát, ezért a hazug ember bezárkózik, és nem kommunikál többé másokkal. Sőt, saját tökéletlenségének éles tudatában elképzelhetetlen erkölcsi erényeket kezd másoknak tulajdonítani. De ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy mindenkinek vannak hiányosságai. Talán ez az egyszerű felismerés segíti őket abban, hogy toleránsabbak legyen önmagukkal és kitudjanak lépni az elszigeteltségből.
Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy
Ahhoz, hogy abbahagyd a hazudozást, dolgoznod kell magadon ‒ ez teszi lehetővé, hogy elfogadd magad olyannak, amilyen valójában vagy. Még ha nem is lettél az a hős, akiről gyerekkorodban álmodtál, még ha az életed nem is mindig nyaralás és kaland, de te, te vagy és nem más. A valóság elől való menekülés nem oldhatja meg a problémákat. Éppen ellenkezőleg, a hazugság súlyosbítja a szenvedést és elveszi annak az esélyét, hogy a valódi értékedért szeressenek.
Értsd meg az okot
Sok oka lehet annak, hogy valaki hazudik. A feltárt szülői hazugságok, a gyermekkori magány és az azt fantáziákkal való kitöltési kísérletek, a kamaszkor nehézségei… Egy szakemberrel együtt elemezd ki a hazugság iránti igényed, és találd meg a megfelelő módszert a problémától való megszabadulásra.
Tippek kívülállóknak
Megéri leleplezni a hazudozót? Néha azzal, hogy nyíltan megmutatod, hogy nem hagyod magad becsapni, ráveheted, hogy ledobja a maszkot. Ennek során azonban ugyanilyen fontos, hogy tudasd vele, hogy értékeled és elfogadod őt olyannak, amilyen valójában.
Ha egy szeretett személy hazudik, akkor az általában azt jelenti, hogy meg akarja tartani a kapcsolatotokat. Légy elnéző vele, gondold végig, hogy nem te vagy-e a hibás: nem te hoztad-e (akaratlanul) olyan helyzetbe a partneredet, hogy csak a hazugság lehetett a legjobb kiút?
Próbálj meg több toleranciát és nyitottságot mutatni a vele való kommunikációban ‒ talán akkor könnyebben megnyílik és végre önmaga lesz.
EZ IS ÉRDEKELHET: Behálózott egy manipulátor?
