Nem a kapcsolatom a mérgező, hanem saját magam vagyok az.
Van, amikor a legnagyobb ellenségünk mi magunk vagyunk azzal, ha támogatás helyett, a bűntudat és a szégyen mocsarába taszítjuk magunkat. Például bántalmazó kapcsolatok áldozataként, vagy egészségtelen kapcsolatokban élve kitartóan hisszük, hogy mindent megérdemlünk. Honnan tudod, hogy veled is ez történik-e, és ha igen, akkor mi a teendőd?
Kezdjük a legfontosabbal: az áldozat nem hibás. Soha. Ezt ismételgetjük újra és újra, de ez sajnos nem semmisíti meg azt a tényt, hogy gyakran felelőtlenül viselkedünk önmagunkkal szemben. Figyelmen kívül hagyjuk a vészcsengőket, hagyjuk, hogy mások megsértsék a határainkat (beleértve a fizikai határainkat is), eltűrjük a fájdalmat, a tiszteletlen viselkedést és azt, hogy alapvető szükségleteinket nem elégítik ki.
Ez lehet a félelmünk, vagy éppen ellenkezőleg, a mély hitünk abban, hogy meg tudjuk változtatni azt, aki körülöttünk van, hogy a szeretetünk mindent legyőz. De az is tény, hogy talán nem csak a mellettünk lévő ember mérgező. Talán mi is mérgezőek vagyunk önmagunk számára, és a másik ezt csak ügyesen kihasználja.
Az, hogy mennyire engedjük azt, ahogy mások bánnak velünk, hogy megértjük-e saját igényeinket, és tudjuk-e, hogyan kommunikáljuk azokat a körülöttünk lévőkkel, szintén a mi felelősségünk. Ha tehát azt szeretnéd, hogy a következő kapcsolatod egészséges és biztonságos legyen, a legjobb, ha önmagaddal kezded a változást.
Melyek azok a jelek, amelyekből megállapíthatod, hogy mérgező vagy-e magaddal szemben?
EZ IS ÉRDEKELHET: Mérgező gyerekek
-
NEM ÖNMAGADAT HELYEZED ELŐTÉRBE
Azt tanították nekünk, hogy önzőnek lenni rossz, és hogy gondoskodni kell másokról. Sokan túl későn jöttek rá, hogy senkinél nem mi leszünk az első helyen, hacsak nem követeljük ki magunknak. Ha mások érdekeinek megfelelően élsz, alkalmazkodsz a családodhoz és a barátaidhoz anélkül, hogy a saját igényeidre gondolnál, az azt jelenti, hogy valószínűleg mérgező vagy önmagad számára, és itt az ideje változtatni.
Természetesen a saját érdekek évtizedes figyelmen kívül hagyása után ez nem lesz könnyű, de nincs más út. Nem arról van szó, hogy nárcisztikus „énközpontúvá”” kell válnunk, és teljesen figyelmen kívül kell hagynunk mások érdekeit. De itt az ideje, hogy végre tiszteld magad és vigyázz magadra.
-
MEGKÉRDŐJELEZED AZ ÍTÉLŐKÉPESSÉGED ÉS A VALÓSÁG ÍTÉLETED
Vannak dolgok, amelyeket ösztönösen megértünk és „zsigerből” megérzünk: például amikor valaki első látásra nem tetszik nekünk, vagy egy riasztó helyzetbe csöppenünk. Ez a beépített „érzékelő” arra szolgál, hogy megvédjen minket. És ha megpróbálod figyelmen kívül hagyni a jelzéseit, és azt akarod racionálisan bemagyarázni magadnak, hogy minden rendben van, akkor veszélybe sodrod magad. Tanulj meg bízni magadban, és ösztönösen cselekedni ha úgy érzed, hogy valami nincs rendben.
-
TÚL SOKAT FOGLALKOZOL AZZAL, HOGY MÁSOK MIT GONDOLNAK RÓLAD
Társadalomba születünk, fejlődünk és élünk. Ezzel megtanuljuk, hogy a magunkról alkotott első ítéleteinket az alapján hozzuk meg, amit mások gondolnak és mondanak rólunk. Egy felnőttnek azonban egyensúlyra van szüksége önmaga külső és belső értékelése között.
Régebben azt gondoltuk, hogy a mai világban mindenki csak azt figyeli, hogy mi mit csinálunk ‒ a közösségi médiában, vagy éppen a való életben. Szerencsére nem ez a helyzet. Mindenki magával van elfoglalva, és a nagy többség egyszerűen nem törődik a problémáinkkal.
Nem baj, ha arra törekszel, hogy megfelelő visszajelzést kapj másoktól, de ne ez legyen az egyetlen forrásod, amelyből meg tudod ítélni magadat. Ne hagyd, hogy mások elhitessék veled, hogy nem vagy elég jó.
EZ IS ÉRDEKELHET: Mérgező szülők
-
NEM ISMERED A SAJÁT HATÁRAID, VAGY NEM TUDOD, HOGYAN ÉRVÉNYESÍTSD AZOKAT
Az áldozat (ismétlem, soha nem az ő a hibás!) gyakran hajlamos arra, hogy felmentse azt, aki megsérti a határait. „Nem tudta”, „nem gondolta komolyan”, „nem akart megbántani”. Hallgat, ha bántják, csak azért, hogy elkerülje a konfliktust. Így előbb-utóbb mindezek a határsértések normává válnak, és maguk a határok egyre inkább elmosódnak, eltűnnek.
Fontos, hogy magad határozd meg mire van szükséged, mi az, ami fontos számodra, és milyen bánásmódot nem tűrsz el senkitől, soha. És ezt világosan közöld is a környezeteddel. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy a másik előbb-utóbb megsérti a határaid, még ha akaratlanul is. Ne célozgass. Ne várd meg, amíg az illetőből gondolatolvasó lesz, vagy találgat. Beszélj hangosan, világosan és tömören.
-
KEVESEBBEL ELÉGSZEL MEG, MINT AMIRE VALÓJÁBAN SZÜKSÉGED VAN
„Elfogadjuk a szeretetet, amiről azt hisszük, hogy megérdemeljük” – írta Stephen Chbosky a „Jó csendben lenni” című könyvében. Milyen igaza van! Sokszor ugyanarra a gereblyére lépünk, hasonló emberekbe szeretünk bele, akik újra és újra ugyanazt a fájdalmat okozzák nekünk, mert biztosak vagyunk benne ‒ nem érdemlünk mást. Megalkuszunk, mert méltatlannak tartjuk magunkat a szeretetre, a figyelemre és a normális kapcsolatra.
Mit lehet tenni ez ellen? Fogalmazd meg az elvárásaid, és semmiképp se engedd lejjebb a lécet.
-
RITKÁN MONDASZ NEMET
A gyakorlat azt mutatja, hogy a különböző típusú emberek sem tudják, hogyan kell visszautasítani: mind az empatikusok, mind azok, akik mindig és mindenhol megpróbálnak másoknak megfelelni, és azok, akik bizonytalannak érzik magukat. Azzal, hogy igent mondanak, bizonyos értelemben a könnyebbik utat választják ‒ elkerülik a konfliktusokat, és mások számára „jó fejnek” tűnnek.
De azzal, hogy folyamatosan beleegyezel mások kéréseibe, megfosztod magadat attól az időtől és erőforrástól, hogy meghatározd, mit is akarsz valójában. Minden egyes „nem” egy lehetőség arra, hogy ezer más dologra mondjunk „igent”. Ehelyett azonban más érdekeit helyezed előtérbe, és aláveted magad valaki más akaratának.
Tanulj meg nemet mondani, tedd ezt magabiztosan és gyakran ‒ és a legkisebb megbánás nélkül. Ez a legjobb módja annak, hogy egészséges kapcsolatot alakíts ki a legfontosabb személlyel az életében ‒ önmagaddal.
EZ IS ÉRDEKELHET: A mérgező munkahelyi légkör megváltoztatása
