Mi határozza meg, hogyan alakul a testvérek közötti kapcsolat? Versenyeznek, vagy támogatják egymást? Közel fognak állni egymáshoz, vagy meg fog szakadni a kapcsolatuk? Tudjuk meg egy szakértővel együtt.
„A szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy szeressük egymást, de én ki nem állhatom a húgomat, arrogáns és önző. Állandóan csak dumál. Ha valamit rosszul csináltam, mindent elmondott anyukámnak, aki mindig a húgom pártját fogta” ‒ vallja be a 19 éves Krisztina.
„Az idősebbik bátyámmal gyerekkoromban sokat ellenségeskedtünk, és ez az ellenszenv még most, felnőttként is megmaradt közöttünk” ‒ mondja szomorúan a 32 éves Dániel. ‒ Szeretnék vele barátkozni, de a bátyám nem törődik velem, nem hív, nem érdeklődik a munkám iránt, nem érdeklődik a kisfiam iránt sem. Ő és én idegenek vagyunk egymásnak.
Nem mi döntjük el, hogy egyedüli gyermek leszünk-e, vagy testvérekkel körülvéve növünk fel. El kell fogadnunk szüleink döntését. Amikor felnőve rájövünk, hogy valaki más is ugyanolyan mértékben igényt tart anyu és apu szeretetére és figyelmére, akkor sokszor szorongásba menekülünk. Ez különösen igaz az idősebb gyermekekre.
Bármennyire is büszkék a szülők az elsőszülöttjükre, bármennyire is szeretik őt, a második gyermek születése fájdalmat okoz neki. A kisbaba elveszi az idősebb testvér életterének egy részét, és azt az időt igényli a szülőtől, amely korábban csak az első gyermeké volt.
Ebből azonban nem következik, hogy a testvérek elkerülhetetlenül egész életükben versenyezni fognak egymással. A testvérek között kialakuló kapcsolat stílusa nagyban függ attól, hogy a szülők mennyire lesznek érzékenyek és figyelmesek mindegyik gyerekükre.
ELFOGADÁS ÉS FIGYELEM
Ha az idősebb testvér nem boldog a „versenytárs” megjelenésétől, de a szülők mindkét gyerekkel egyformán foglalkoznak, érzelmileg közel állnak hozzájuk, ezzel a testvérek is érzelmileg összetartozhatnak, és képesek jóindulattal fordulni egymás felé.
A féltékenység, a harag és a düh érzései ellen senki sem védett. A szülők ne tiltsák meg a gyerekeknek, hogy megtapasztalják a negatív érzelmeket is. Ne legyenek kötelesek szeretni a testvérüket, és ne hasonlítják össze őket egymással. A szülő ismerje fel és értékelje a hasonlóságukat, különbözőségüket és autonómiájukat.
EZ IS ÉRDEKELHET: Testvérháború megelőzése
VEDD ÉSZRE AZ EGYENSÚLY HIÁNYÁT
Mi akadályozza a testvérek egymáshoz való közeledését? Mindenekelőtt az olyan tudattalan szülői magatartásformák, mint például az egyik gyermek összehasonlítása és szembeállítása a másikkal. A bezzeg jelenség: „Nelli ötödikben nem kapott egyetlen négyest sem!” „Tomi olyan ügyetlen, hogy össze sem lehet hasonlítani a bátyjával!”
„Előfordul, hogy a szülők negatív tulajdonságokat, kóros szerepeket társítanak egyes gyerekekhez: az egyik gyereket „bűnbakká” teszik, „csúnya” fiúnak, vagy „rossz” kislánynak nevezik. Hogy reagál erre a gyerek? A szülőkkel nem ellenkezhetnek, hiszen függnek tőlük. Ezért elkezdik a rosszat, a bűnöset látni a testvérükben, vagy önmagukban.
A szülők részéről ennek a viselkedésnek nagyon különböző okai lehetnek. Leggyakrabban ez a felosztás (az egyik jó, a másik rossz) segít a felnőtteknek saját érzelmi feszültségük szabályozásában. Előfordul, hogy az egyik gyermek kezelhetőbb, simulékonyabb, míg a másik temperamentumosabb, vagy más jellemzőkkel bír, és a szülők nem voltak felkészülve erre a nagy különbségre a gyerekek között.
Előfordul, hogy az anyának gyermekként nehéz kapcsolata volt a szüleivel, ezért erre az ismerős mintára építi fel saját gyermekeivel való kapcsolatát. A partnerrel való kölcsönös megértés nehézségei lehet másik ok. Ekkor az egyik gyermeket a partneréhez hasonlatosnak látja, míg a másikat a sajátjának tekinti.
Amikor a szülők között ellenségeskedés alakul ki, elhidegülnek egymástól, ezt a gyerekek is érzik, tudják. Ez a helyzet szorongást, ellenségeskedést, agressziót vált ki belőlük, érzelmileg instabillá teszi őket. Elkezdik hibáztatni és erősen kritizálni egymást, már nem éreznek szeretetet és szánalmat egymás iránt. Ha az egyik beteg, a másik azt állítja, hogy „csak megjátssza azért, hogy ne kelljen iskolába mennie”. Egy ilyen kapcsolatban nincs empátia és együttérzés. És amikor abban az érzésben nőnek fel, hogy nem számíthatnak támogatásra egy szeretett személytől (beleértve a testvért is), öntudatlanul elkezdik kerülni őt, távol akarja tartani magát tőle.
TESTVÉR ‒ SZÜLŐK
Néha a szülők olyan viselkedésmódot választanak gyermekeikkel szemben, amely saját gyermekkori testvérkonfliktusaikat tükrözi.
Egy nap egy fiút hoztak hozzám, aki elkezdett rosszul tanulni ‒ meséli a terapeuta. ‒ Világossá vált, hogy a problémák egy fiatalabb testvér érkezésével függtek össze. A gyerek szörnyű igazságtalanságot érzett: anyja állandóan a kicsivel a karjában sétált, egy ágyban aludt vele, és az idősebbnek állandóan azt magyarázta, hogy mennyire fontos szeretni az öcsikét. Ezzel az idősebb testvér igényeit és érdekeit mintha figyelmen kívül hagyták volna.
A munka során kiderült, hogy a fiú édesanyja gyermekként sokat szenvedett az idősebb testvérétől. Félelmet érzett akkor, és szerette volna elszigetelni magát tőle, hogy legyen egy kis saját területe. Így amikor másodszor is anya lett, az idősebb testvérével kapcsolatos gyermekkori érzései belejátszottak a nagyobbik gyermekéhez való viszonyulásába.
Most csak egy dolog fontos számára: megtanítani elsőszülöttjét arra, hogy szeresse a kistestvérét. Eszébe sem jut, hogy ő maga is nélkülözi a testvéri melegséget és a szeretetet. Elvesztette érzelmi érzékenységét az idősebb gyerekkel szemben, és bizonyos helyzetekben, amelyekben a kisebbik testvér érintett, ő valahogy megszűnik anyaként viselkedni az idősebbik testvérrel szemben. És a gyerek ettől őrülten szenved.
EZ IS ÉRDEKELHET: 11 mondat, amit ne így mondj a gyereknek
A FELNŐTTEK VILÁGÁBAN
A testvérekkel való rossz kapcsolatok felnőttkorban a munkahelyi viselkedési stratégiákban, és a baráti társaságban is tükröződnek.
Azok a gyerekek, akiket nem fogadtak el a szülők, és versenyeztek a testvérükkel, megosztva mind a területet, mind bizonyos előnyöket, a jövőben nagyon rosszul fogják viselni, ha megsértik a határaikat. Érzékenyek lesznek az igazságosságra, az érdemek egyenlő elismerésére, ügyelnek arra, hogy mind a munkafeladatokban, mind a jutalmazásban mindenki egyenlő legyen. Ha a csapat pontosan meghatározza a szabályokat, és mindenki betartja azokat, akkor nyugodtan együtt fognak működni. De ahogy valaki bármilyen szabályt megszeg, bennük felébrednek a testvéri érzések: érzik a kirekesztettségüket, az igazságtalanságot, dühösek lesznek, vagy éppen magukba zárkóznak, így védik a saját érdekeiket.
Nehezen alakítanak ki baráti, bizalmi kapcsolatokat, ritkán kérnek segítséget, mert félnek attól, hogy ismét elutasítást kapnak. De ha találkoznak egy olyan személlyel, aki őszinte figyelmet, megértést mutat, és pártfogást ígér (ami idősebb gyerekként hiányzott a szülői családban), akkor aktívan igyekszik megfelelni ennek a személynek ‒ a kölcsönös támogatás és védelem reményében.
A testvérkapcsolat rendezése felnőttkorban nagyon nehéz: a felek tudatos erőfeszítése szükséges.
Ez egy igazi pszichológiai munka, amelynek lényege az a felismerés, hogy a testvérek mindegyike tovább viszi a család és a generációk sorsát, és ez teszi ezeket az embereket különlegessé egymás számára. Az egyik testvérnek, egy nehéz időszak a családban egybeeshetett a gyermekkor különösen érzékeny és magányos időszakával, a másiknál pedig ezek a nehéz pillanatok úgy alakultak, hogy valami kompenzálta azokat.El kell ismerni, hogy ha az érzelmi örökség eltérőnek bizonyul is, nem ez határozza meg a különbséget és az eltérést. A meghatározó tényezők végül is a választás és a döntés. Látni kell az egész helyzetet, a kétségtelenül szeretni próbáló szülők esetleges hibáival együtt, és mindenképpen látni kell a testvérek különböző döntéseit is.
Nem lehet visszapörgetni az éveket. De lehetséges, hogy a másik oldal tapasztalatainak megismerésével kiszélesítsük a helyzetről alkotott képünket. El kell fogadni azokat, és találni új megoldásokat.
EZ IS ÉRDEKELHET: Tinédzsernek lenni nehéz
