A kodependencia (társfüggőség) nagyfokú önbizalomhiány, túlzott ragaszkodás, gondoskodás és szemhunyás mások sértéseivel szemben, olyan mértékben, hogy szinte egész lényünket feladjuk és másoktól tesszük függővé.
A társfüggőség szót manapság elég gyakran használják. Azonban, hogy mi is rejlik valójában emögött, nem sokan értik. Elmondjuk kik a társfüggők, és eloszlatjuk a kifejezés körül kialakult tévhiteket.
A FÜGGŐSÉG JELEI
Mi a társfüggés? Ha a koncepció egészéről beszélünk, akkor ez egy olyan kóros állapot, amelyet érzelmi, társadalmi, sőt fizikai függőség jellemez egy másik embertől. Minden társfüggő egyformán viselkedik:
- Számukra nehéz meghatározni a személyes határokat és kiállni magukért.
- Folyamatosan saját érdekeik fölé helyezik mások érdekeit.
- Kiszolgálják mások gyengeségeit, túlzottan akarnak megmenteni másokat, és megoldani a problémákat.
- Úgy érzik, nagy szüksége van rájuk a másik embernek.
- Mindig attól rettegnek, hogy a partnerük elhagyja, eltaszítja magától, vagy elégedetlen lesz vele.
- Alacsony az önértékelésük, alacsonyabb rendűnek és értéktelennek érzik magukat a másiknál.
- Elveszítik saját énjüket. Nem vigyáznak magukra, elhanyagolják és figyelmen kívül hagyják személyes igényeiket.
- Elfojtják érzelmeiket.
- Bűnösnek érzik magukat olyasmiért, amit amúgy sem tudnak befolyásolni.
- Vállalják a felelősséget mások cselekedeteiért és döntéseiért.
- Mindenért aggódnak és mindent próbálnak irányítani.
Egyszer és mindenkorra számoljunk le a társfüggőséggel kapcsolatos mítoszokkal.
EZ IS ÉRDEKELHET: Az alkoholfüggőség 4 jele
-
MINDENKI TÁRSFÜGGŐ AKI SEGÍT MÁSOKNAK
Azok az emberek, akik hajlamosak a társfüggőségre, azok valóban túlságosan törődnek másokkal, de ez önmagában nem ad jogot egyértelmű következtetések levonására. Pl.: élelmiszer vásárlása egy idős szomszédnak a járvány idején, vagy az unokaöcsire vigyázni, míg a testvérünk állásinterjúra megy, nem azt jelenti, hogy függőek vagyunk.
A kóros törődés, aggodalom általában túlzott és néha kéretlen beavatkozásban nyilvánul meg. A függő emberek annyi időt és erőfeszítést fordítanak más jólétének kiszolgálására, hogy egyszerűen megfeledkeznek a saját szükségleteikről. A segítési vágyuk csak egy módja annak, hogy szükségesnek és fontosnak érezzék magukat. Még abban az esetben is, ha más gondozása kimeríti és bosszantja őket.
A másról való gondoskodásnak és öngondoskodásnak világos határai vannak, és mindkettőnek egyensúlyban kell lennie egymással.
A függő ember mániás kitartással próbálja bizonyítani, hogy ő mennyire értékes ember, és ezzel csökkenti a szorongás mértékét. Ez az emberek iránti tiszteletteljes, ámde határtalan figyelemben nyilvánul meg.
-
CSAK AZ ALKOHOLISTÁK HOZZÁTARTOZÓI TÁRSFÜGGŐK
A társfüggőség nem csak azokban a családokban alakulhat ki, ahol szembesülnek a kémiai függőség problémájával is. Szakértők próbálták megérteni az alkoholistákkal élő nők motivációit. Aztán az évek során rájöttek, hogy a társfüggőség különféle családi kapcsolatok, történetek hátterében ugyanúgy jelentkezik: házastársak, szülők és gyerekek, testvérek sőt barátok között is.
Általában kiderül, hogy a függő emberek kábítószeres, iszákos családban nőttek fel, ahol előfordultak elhanyagolt mentális betegségek, bántalmazás, vagy a szeretet hiánya is. De azok is válhatnak társfüggővé, akik jól működő családban nevelkedtek.
-
A TÁRSFÜGGŐSÉGNEK VILÁGOS KRITÉRIUMAI VANNAK
A társfüggőség minden formában megnyilvánulhat, ilyen vagy olyan mértékben. Van aki csak néhány jelet „produkál”, van aki sokkal többet.
Bizonyos esetekben a társfüggőség komoly problémát okoz mind magának az embernek, mind a körülötte élőknek. A függőség nem rendellenesség, hanem lelkiállapot, ezért nem lehetnek egyértelmű diagnosztikai kritériumai.
-
A TÁRSFÜGGŐK GYENGÉK
A társfüggőség nem a gyengeség jele. Épp ellenkezőleg: az ilyen emberek nagyon erősek, mert nagyon nehéz körülmények között sikerült túlélniük.
A társfüggőség természetes és logikus válasz a traumára, szorongásra, elhanyagoltságra, vagy a következetlen szülői gondozásra. A társfüggőségre való hajlam védekező mechanizmusként fejlődik ki. És bár egy idő után feledésbe merülhet, de valószínűleg egy életszakaszban ez volt az egyetlen módja a fájdalom kezelésének.
Néha ezek az emberek az gondolják: rá kell vennem a házastársamat (gyerekemet, szülőmet), hogy hagyjon fel az ivással. „Ha erősebb lennék (okosabb, szebb), akkor abbahagyta volna.” Az ilyen hibás következtetések arra kényszerítik, hogy magukat hibáztassák és megpróbálják irányítani az ellenőrizhetetlent. Ez pedig újfent kudarcok sorozatát indíthatja el.
-
A TÁRSFÜGGŐSÉG EGY ÉLETEN ÁT ELKÍSÉR
Aki elhatározza magát, hogy megváltozik, az biztosan felépül a társfüggésből. Mindenki megtanulhat másképp gondolkodni, cselekedni. A folyamat hosszú lehet, de meg lehet változtatni a régóta bevált viselkedési mintákat is.
Az első lépés az lehet, hogy felismerje az elsőre ijesztőnek tűnő tényt, hogy társfüggő.
Amint rájön, hogy bizonyos gondolatok és cselekedetek boldogtalanná teszik, visszahúzzák és elveszik az erejét, akkor kezd el változni. Koncentrálni kell az igényeire, próbálni megérteni, hogy ki ő maga és mit szeretne. Ezáltal juthat ki az egészségtelen kapcsolatok körforgásából.
De legelőször meg kell szabadulni a fájdalmas állapothoz kapcsolódó téveszméktől.
EZ IS ÉRDEKELHET: Milyen társak vagytok?
