Az én gyerekem, a te gyereked, a mi gyerekünk.
Az új partner bemutatása rendkívül stresszes esemény minden résztvevő számára. Mikor és hogyan lehet bemutatni egymásnak az életünk legfontosabb szereplőit? Hogyan viselkedjünk, ha nem megy zökkenőmentesen a dolog?
Boldog változás történt az életedben: találkoztál egy minden szempontból megfelelő, kedves emberrel. Megölel, fogod a kezét és élvezel minden vele együtt töltött percet. Ezért most szeretnéd őt bemutatni egy számodra különleges embernek: a gyerekednek.
Úgy tűnik, minden a legjobban megy, az új partner sem ellenzi ezt a komoly lépést, sőt még talán örül is a közelgő ismerkedésnek. A szülőkben mindig kétséget ébreszt már annak a gondolata is, hogy új kedvesét be mutassa-e a gyerekének. Hogyan lehet felismerni, hogy eljött-e az idő a találkozóra?
Az új családtag megjelenése, függetlenül attól, milyen minőségben jelenik meg az életükben, mindig nagy stresszt jelent a gyerek számára. Ezért nem kell összeismertetni őket addig, míg a szülő nem biztos abban, hogy készen áll-e az új kapcsolat felépítésére.
EZ IS ÉRDEKELHET: 11 mondat, amit ne így mondj a gyereknek
Tegyük fel, hogy te és a kedvesed komolyan gondoljátok, de nem tudjátok kiválasztani a megfelelő pillanatot az ismerkedésre. Egyesek annyira félnek ettől az eseménytől, hogy inkább az utolsó pillanatig halasztgatják. Sok felnőtt, akinek a szülei újraházasodtak, emlékezhetnek arra, hogy egyszer csak csengettek az ajtón és az anyuka azt mondta: „Ez itt Józsi bácsi, most már velünk fog lakni.” Az ilyen meglepetéseket nem érdemes megkockáztatni.
A legfontosabb szabály, hogy a gyereket ne aznap mutassuk be, mikor a szeretett párunk már be is költözik hozzánk. Bárkinek, köztük a fiataloknak is időre van szükségük ahhoz, hogy felismerjék, hogy az életük megváltozik, és most már a szülője új partnere is a család részévé válik.
Legjobb az első néhány találkozót semleges területre szervezni. Például egy cukrászdába.
Arról álmodozunk, hogy új párunk és gyermekeink gyorsan megtalálják a közös nyelvet. Reméljük, hogy megértik és megszeretik egymást. Hogyan járulhatunk hozzá ehhez? Legjobb ha csökkentjük az elvárásokat. Adj időt nekik, hogy jobban megismerjék egymást, és ne követeld ki az azonnali őszinte barátságot.
Ne mondd a gyereknek, hogy ez az ember az új apuka vagy anyuka. Ne feledd, ő a te választottad és majd később válhat belőle mostohaapa/anya, barát a gyerek számára.
Fontos a tisztelet mind a gyerekkel, mind a partnerrel szemben
Nem tisztességes a gyerek jóindulatát játékokkal megvásárolni. Mindenkinek joga van a saját érzéseihez, még akkor is, ha ezek nekünk időnként nem tetszenek.
A gyerek nevelése nem csak kellemes percekből áll, hanem vannak olyan pillanatok is, mikor bizony szigorúnak kell lenni, és meg kell határozni a határokat. Kérd meg, hogy mosogasson el, adjon enni a hörcsögnek, vagy menjen el tejért.
Ha az új partner a beleegyezéseddel részt vesz a gyermeknevelésben, akkor le kell ülni és meg kell beszélni a fő irányvonalakat. Ezt a beszélgetést a gyerekes szülőnek kell kezdeményeznie. Ha azt akarjátok, hogy az új személy részt vegyen a nevelésben, azt meg kell mondani a gyereknek is. Az üzenetnek egyszerűnek és egyértelműnek kell lennie: „Ő a párom, egy család vagyunk. Vigyáz rád, rád áldozza az idejét, energiáját, ezért azt akarom, hogy hallgass rá és tiszteld őt”. Fontos fenntartani a tiszteletteljes álláspontot mind a gyermekkel, mind a partnerrel szemben.
Ha az elvált fél is részt vesz a gyerek életében, akkor érdemes vele is megosztani az új nevelési stratégiát. Ebben az esetben a mostohaszülőnek nagyobb rugalmasságot kell mutatnia. Nem szabad versenyeznie az igazi apukával, vagy anyukával. Az új szülőnek ki kell alakítani a saját viselkedési módját. Ha a kapcsolat még csak kialakulóban van, akkor tartson távolságot az igazi szülővel és ne zavartassa magát, ha az elvált fél neveli a gyereket és esetenként észrevételeket tesz.
Előfordul, hogy a gyerek és az új partner összevesznek valamin. Ha még úgy is gondolod, hogy egyiknek igaza van, és a másik a hibás, akkor is próbálj a beavatkozás előtt alaposan tájékozódni a helyzetről. Természetesen, ha a partner egyértelműen durva, vagy fizikailag bántani akarja a gyereket, akkor mindenképpen közbe kell avatkozni.
Vannak mindennapi konfliktusok, amik nem veszélyesek és a megoldás megtalálásának folyamata növelheti a két fél közötti kapcsolat javítását. Ha általában jó a kapcsolat a nevelőapa és a gyerek között, akkor nem szükséges beavatkozni. Ha szükséges, akkor a kettejük közötti kompromisszum megtalálásában elkelhet a segítség.
Ha ez nem segít, akkor külön-külön személyesen kell elbeszélgetni a felekkel.
„Te nem vagy az apám”
Hallgasd meg a gyereket, hagyd, hogy kipanaszkodja magát. Próbáld meg megérteni, hogy miért alakult így, és mennyi valós a gond.
Ne szidd$ le a gyereket, ne kiabálj vele, ne büntesd. Most nagyon nehéz neki, van aki még fél is ebben a helyzetben.
Sokszor megkapják: „Te nem vagy az apám”, vagy nem vagy az anyám. Erre nem kell válaszolni, kimondottan provokatív kijelentés és provokálni semmilyen körülmények között nem szabad. Nagy levegőt kell venni, le kell nyugodni és beszélgetni kell. A felelősség a tiéd. Te vagy a felnőtt, a helyzet kulcsa nálad van. Bármilyen konfliktusnál jogod és lehetőséged van beszélgetés kezdeményezésére.
Próbáld megtudni, mi áll az állítás mögött ‒ valószínűleg sok fájdalom és rossz tapasztalat. Mondd el, hogy milyen kellemetlen volt neked hallani ezeket a szavakat.
Ha a partner valóban nagyon sokat vesz részt a nevelésben és nagyon bensőségesen bánik a gyerekkel, akkor esély van arra, hogy a gyerek soha többet nem mondja, hogy „Te nem vagy az apám”.
EZ IS ÉRDEKELHET: Ne a gyereked legyen a legjobb haverod
