Egyes szakértők szerint minden pszichológiai probléma, kezdve a szorongástól, depressziótól, az intimitástól való félelemtől, vagy a családon belüli erőszak hatásaitól, végül az alacsony önértékelés problémájához vezethet.
De annak szintjének meghatározása nem is olyan egyszerű.
Mi az önértékelés?
Az önértékelés főleg akkor kerül szóba, ha a mentális egészségről van szó. Az 1970-es évektől számos ország iskoláiban arra összpontosítottak, hogy a tanulók jól érezzék magukat. Úgy gondolták, hogy a magas önértékelés az önbizalom alapja, és ezzel leküzdhető a depresszió, amely megfigyelhető a kora gyermekkorban. Minél kevesebb negatív élménye van a gyereknek magáról, annál sikeresebb lesz nemcsak a tanulmányaiban, hanem az életben is.
Mi az önértékelés? A meghatározás a mai napig elég homályos. Néhányan a nárcizmushoz hasonlítják. De a valódi nárcizmussal ellentétben a megfelelő önértékelés az egészséges empátiát is magába foglalja.
EZ IS ÉRDEKELHET: 6 leggyakoribb félelem
Egyszerű szavakkal: az önértékelés az ember megítélése és minősítése önmagáról. Ennek alapja lehet külső siker: karrier, elméleti tudás, pénzügyi jólét (önbecsülés), vagy belső tényezők határozhatják meg: érzelmi állapot és az élet értelmével kapcsolatos elképzelések, mélyről jövő tudás (önbizalom). Valaki kedvesnek, vagy szorongónak tartja-e magát, vagy éppen szégyenérzete van-e? Ez csak néhány az érzések sokaságából, amelyeken az önmeghatározás alapul.
A nárcizmus akkor alakul ki, amikor a szülők arra inspirálják a gyereket, hogy ő legjobb, bár a gyerek maga tudja, hogy ez nem így van. Ekkor az életértékek és a saját maga általi erőfeszítések leértékelődnek. Az üres dicséretek, az irigység és arrogancia és végül a nárcizmus miatt.
Az egészséges önértékelés magába foglalja a pártatlanságot, és a különböző visszajelzések iránti ellenálló képességet – nem csak a dicséretet, hanem a kritikát is józanul, helyén tudja kezelni.
Nathaniel Branden, aki ezt a jelenséget vizsgálta, azzal érvelt: „Nincs egyetlen pszichológiai probléma, kezdve a szorongástól, depressziótól, az intimitástól való félelemtől, vagy a családon belüli erőszaktól és a gyermekek zavarodottságától, amely végső soron ne lehetne visszavezethető az alacsony önértékelés problémájára.
Az önértékelés nem velünk született tulajdonság. Minden, amit egy ember élete során megtapasztal, hozzájárul annak növekedéséhez, vagy éppen csökkenéséhez.
De még akkor is, ha a gyermeknek kedvezőtlen külső tényezőkkel kell szembenéznie, a szülők érzelmi támogatása hozzájárulhat az egészséges hozzáállás kialakulásához.
Ezzel szemben a szülőtől érkező durva kritika, fizikai büntetés, hidegség és nevetségessé tétel potenciálisan fenyegetheti az önértékelést.
Ha magas az önértékelésed, akkor valószínűleg:
- mindig tudod mit kell mondanod egy adott helyzetben,
- magabiztosnak érzed magad, nincs bűntudatod,
- ritkán aggódsz bármi miatt,
- elhiszed, hogy elérheted a céljaidat,
- egyenlőnek tartod magad más emberekkel,
- érdekesnek találod saját magad,
- tudod, hogyan lehet a problémákat manipuláció igénybevétele nélkül megoldani,
- pánik nélkül kezeled az élet problémáit,
- megvéded azt, amiben hiszel.
Ha alacsony az önértékelésed, akkor valószínűleg te:
- félsz az egyedülléttől,
- kételkedsz a sikereidben,
- rossz partnereket választasz,
- kritizálsz másokat,
- nem tudod, hogy lehetnél rugalmasabb,
- sokszor szégyenkezel különböző dolgok miatt,
- hajlamos vagy a depresszióra,
- mások érdekeit a magad elé helyezed,
- szorongástól szenvedsz.
Hogyan lehet növelni az önértékelést? Az egyik módszer az, hogy merészkedj ki a kényelmi zónádból, hogy új élményeket szerezz. Tanulj meg saját magadra támaszkodni és megérteni saját értékeidet.
EZ IS ÉRDEKELHET: 4 téves elképzelés az önbecsülésről
