Ha félénkek vagyunk, akkor egyben szégyent és félelmet is érzünk olyan élethelyzetekben, amikor emberek vannak a környezetünkben, különösen akkor, ha azok idegenek és bizalmatlanok vagyunk velük szemben. Ez az érzés sok embernél megvan. Vannak, akiknél súlyosabb lesz mert látják, hogy ez befolyásolja munkájukat, társadalmi életüket, megnehezíti számukra a kapcsolattartást nem csak újak létesítésénél, hanem akkor is, ha meg kell szilárdítaniuk a régieket. Ez nem feltétlenül pszichológiai probléma, mint a például a szociofóbia, hanem valami, ami sokkal gyakrabb és napi szinten is megfigyelhető.

Az életünk során kialakult társadalmi interakciókból az derül ki, hogy bizonyos érzelmekkel kapcsolódunk egymáshoz, és ezek teszik lehetővé a kapcsolattartást. Fejlődhetünk, szórakozhatunk, lehetnek igényeink, vagy magabiztosak lehetünk. Ha viszont a félelem szintje magas, a fenyegetés felismeréséért felelős érzelmek miatt szégyenlősek lehetünk, és azt vesszük észre, hogy mi nem kapcsolódunk másokhoz, és azt sem engedjük, hogy mások kapcsolódjanak hozzánk.

EZ IS ÉRDEKELHET: 6 leggyakoribb félelem

Hamis fenyegetések

Az emberiségnek különböző evolúciós mechanizmusai vannak, amelyek lehetővé tették számunkra, hogy oda juthassunk, ahol vagyunk és még tovább növekedhessünk. Olyan tulajdonság nélkül, ami segít felfedezni azt, ami veszélyezteti a biztonságunkat, nem maradhattunk volna életben. A félelem az az érzelem, ami gondoskodik erről. Jelenleg ez már nem feltétlenül csak az életünk megóvására alkalmazható, hanem a társadalmi, vagy munkakörnyezetben is felhasználjuk.

Ha nagyon magas a félelem szintje és gyakran megjelenik, akkor elveszíti funkcióját. Mindent veszélynek érzékelünk, ami stresszt és/vagy szorongást okoz. Természetesen még magasabb a szintje, ha az életünk van veszélyben. Ha az interakció rosszul működik, akkor leblokkolunk és befejezzük azt, amit éppen csinálunk pl. beszéltünk. Ahelyett, hogy olyan érzelmet használnánk, ami lehetővé teszi számunkra, hogy megnyugodjunk, rendesen kommunikáljunk, vagy kifejezzük magunkat, inkább bezárjuk magunkat a szégyenlősség és félelem miatt.

Szakítsuk meg ezt a kört

A szégyen ördögi körré válik azok számára, akik ettől szenvednek, és nagyon nehéznek tűnik kimenekülni belőle. Tévesen észleljük a bennünket fenyegető veszélyt egy társadalmi helyzetben, lebénulunk, és végül saját magunk számára jelentünk fenyegetést, mert tévesen, gátolt módon cselekszünk és egyre nagyobb félelmet érzünk. Ez a félelem lesz előhívva a következő hasonló helyzetben, ezzel újra csak blokkoljuk magunkat és ezzel belekerülünk az ördögi körbe. Ezt sok ember érzi, akik végül odajutnak, hogy maguk is belátják, hogy az életüket saját maguk korlátozzák le.

Ha meg akarjuk szüntetni a félénkség és a félelem blokkolásának ördögi körét, akkor a következő technikákat kell használnunk:

1. Mi hiányzik

Készíts egy listát olyan dolgokról, amiket nem tudtál elérni a félelem, vagy félénkség miatt. Elmaradt beszélgetések, történetek amiket nem tudtál megosztani másokkal, vagy olyan pillanatok, melyek a bátorság hiánya miatt tűntek el. Mennyire hiányzik életed ezen része?

2. Keresd meg a fenyegetést

A félelem célja az, hogy fenyegetéseket találjon az életünkben. Ha félsz, keresd meg a fenyegetés okát. Valódi az, vagy csak kitalált? Ha valódi a fenyegetés, akkor megtalálhatjuk a módját annak, hogy kezeljük a a helyzetet.

3. Gyakorlat

Ha azt látod, hogy van olyan pont az életedben, ami félelemmel tölt el pl. mások üdvözlése, beszélgetés velük, akkor gyakorold olyan emberekkel, akikben megbízol és már megszoktad őket. A gyakorlat után pedig vesd be magad a mindennapi helyzetekben is.

A szégyenlősség a testünkben és a gondolatainkban olyan reakciókat indít el, amelyektől sokan szenvedtek. Ebből probléma akkor lehet, ha a félelem érzése hajlamos a megismétlődésre, mert akkor egy idő után személyiségjeggyé válik. Ez is azon dolgok közé tartozik, melyek ha kialakulnak nálunk, azért az egyén korlátain belül még mindig fejleszthetőek.

EZ IS ÉRDEKELHET: Befeléforduló vagy, vagy kifeléforduló?

via