2020/08/08

Miért van az, hogy egyes emberek gyorsabban és könnyebben előrejutnak a ranglétrán azoknál, akikkel együtt kezdték anno, és ugyanazoknál a tanároknál tanultak? Különleges tehetségről, vagy csak szerencséről van szó? Van az a bizonyos láthatatlan árnyalatnyi különbség, mely elősegíti a jobb eredmények elérését.

Akiknek nem sikerül elérni céljaikat az életben, azok mérgesek, sértettek, irigyek és magukat hibáztatják a sorsukért. Mert a probléma biztos bennük van. Biztosak abban, hogy hiányzik belőlük valami, ami a sikerhez kell. És abban is biztosak, hogy azoknak akiknek meg sikerül minden, azok valamiféle titkos hatalommal vannak felruházva. Pedig ezeknek az embereknek nincs semmiféle szuperhatalmuk, csak az a kis árnyalatnyi különbség, amit nevezhetünk a befektetett energiának, anyagi forrásnak, amelyek külső szemlélőnek láthatatlanok.

Gyakran csak egy projekt, egy akció végeredményét látjuk. A jéghegy legnagyobb részét észre sem vesszük, csak a csúcsát. Mi rejlik a víz alatt? Bármi lehet: gazdag nagymama, személyes tulajdonságok pl. jó memória, kommunikációs készség, vonzó megjelenés, befolyásos ismerős, rokonság. Végül még ott van a megtett út eredményeként megszerzett tapasztalatok ─ tanulás, munka, győzelmek és csalódások.

EZ IS ÉRDEKELHET: A szomszéd fűje tényleg zöldebb?

Időnként ezek az árnyalatok összeolvadnak és néha elég csak az egyik is az áttöréshez. De nekünk könnyebb meghozni az ítéletet  ─ „Csak szerencsés volt!” ─ mint beismerni, hogy a babérokat nem adják olyan könnyen, mint az gondolnánk.

„Egy irodai dolgozó egy nap új Mercedes-sel parkolt be a parkolóba. ─ Hát ez meg miből van? Hogyan lehetséges ez, hiszen ugyanannyi fizetést kapunk! ─ Sokan felháborodtak. Aztán a kolléga elmondta, hogy egy régi álma vált valóra, és több évi megtakarítása van benne az autóban. A főállásán kívül más jövedelme is volt. Szerette a művészetet, aukciókra járt, festményeket vett, befektetett, eladott. Tehát minden megtett az álmáért.”

Az emberek gyakran összehasonlítják magukat másokkal, de ez nem mindig szolgálja a javukat. Az ilyen összehasonlítás csak néhány embert motivál. Másokra éppen ellenkezőleg hat, elvesztik erejüket, sokkal jobban látják a kudarcaikat és apátiába, depresszióba esnek.

Szerencse és siker

Vannak a kiindulási pozíciók: ugyanabba az osztályba jártak, ugyanabban az egyetemi csoportba tanultak, ugyanabban a pozícióban dolgoztak, de vajon ki fog először célba érni? Ki lesz a szerencsés, a sikeres?

A sikert és a szerencsét sokszor összekeverjük.

  • A szerencse véletlenszerű, ismeretlen, átmeneti, nem függ az embertől.
  • A siker tervezett, kiszámított, megérdemelt.

Ha valaki szerencsés az jól teszi ha kihasználja pillanatnyi helyzetét, mert ezzel még sikerének esélye is növekedhet.

Ne arra összepontosítsunk, ami most történik, hanem a legrosszabbra ami történhet, de vigyázni kell arra, hogy nem szabad elmerülni a kudarc érzetében. Ez a gyakorlat segít a siker elérésben, elvégre a legrosszabb forgatókönyvet már lejátszottuk a fejünkben.

Ha bármely eseményből kinyerjük a pozitívumot, akkor minden lépésünk boldogsághoz vezethet. A legsikeresebb embereket, akik elérték céljukat, egy tulajdonság: a belső felelősségérzet egyesíti.

Mindannyian két típushoz tartozunk.

  • Az első típus a saját sikereit és kudarcait külső tényezőknek tulajdonítja: az egész ország, a család, a szomszédok, a férjem, az idő.
  • A második típusa saját magának tulajdonítja hibákat és eredményeket: az én erőfeszítéseim, erősségem, gyengeségeim, tudásom, képességeim, készségeim, hibáim ─ mindez az enyém és tőlem függ.

Ha egy gyereknek nem tanítják meg, hogy vállaljon felelősséget önmagáért és cselekedeteiért, akkor miután felnő, azt fogja mondani: „A szüleim nem segítettek nekem, az ő hibájuk a mostani kudarcom”. Pedig az lenne a helyes, ha azt mondaná: „Nem voltam elég felkészült”. Tehát tudatos felelősségvállalás nélkül nehéz lesz felnőttkorban reálisan szembenézni a hibáinkkal. És ha magunknak is hazudunk, akkor elvesszük magunktól a javítás lehetőségét.

EZ IS ÉRDEKELHET: A buta embernek fogalma sincs róla, hogy buta

Kommunikáció és környezet

Mennyire fontos az, hogy milyen családban születik valaki? Mennyire számít az, hogy egy akadémikus családban nőtt fel valaki, vagy egy munkás családban? Az oktatás és a környezet befolyásolja a sikert? Nagyobb esélye lesz-e az új munkahelyre, vagy sikerre, ha valaki teljes családban nőtt fel szeretetben és gondoskodásban, vagy csak a szülei veszekedését és verekedését látja? Végül: milyen személyes tulajdonságok vezethetnek a sikerhez?

A világ és a sors nem mindenkinek kedvez. Mindannyian különbözőek vagyunk: valaki egészséges, okos, gyönyörű és valaki beteg, és külsőleg sem egy Alain Delon. Ha valaki diplomata családban született, gyermekkorától kezdve sokat utazik, nyelveket tanul, befolyásos emberekkel kommunikál, gyermekkorától fogva egy bizonyos szintű kultúrát szív magába. Az „átlagember” nem versenytárs számára. Valaki maximális alapfelszereléssel rendelkezik, míg valaki sokkal kevesebbel. De hogy tudnánk összehasonlítani a tábornok és a katona sikerét?

Munkaerő és támogatás

Gyakran nem vesszük észre, hogy a másik ember mennyi munkát végzett. Megmérhetjük a testet kilogrammban, megmérhetjük a hosszúságot centiméterben, megtudhatjuk a hőmérsékletet és a nyomást, de milyen egységben mérjük meg az emberi munkaerőt? Ember órákban? A vállalkozás adhat be beszámolót az éves munkájáról, de fizikai, szellemi és erkölcsi befektetések mérésére ezek alkalmatlanok. Ha minden alkalommal irigykednénk mások sikerére, de megtudnánk, vagy elgondolkodnánk azon, hogy mennyi energiát fektettek bele, akkor valószínűleg nem irigykednénk annyira. Mert tudjuk, hogy mi magunk nem raknánk bele ennyi energiát a sikerbe.

Még tehetség mellett is munkára van szükség. Nincs olyan ember, aki maga komoly eredményt ért volna el. A nyertesek háta mögött általában azok vannak, akik hittek bennük, gondoskodtak róluk, támogatták őket. Lehet az edző, szülő vagy tanár.

A harmadik fontos tényező a finanszírozás. Egyetlen nagy projektet sem valósítottak meg beruházások nélkül. A versíráshoz is szükség van ceruzára és füzetre. Még ha a feladat viszonylag egyszerű is, mondjuk jó szakemberré szeretnénk válni, akkor is be kell fektetni az oktatásba. Ha nincs pénzügyi támogatás, akkor meg kell keresni a rávalót, mint a Mercedes-es esetnél láttuk.

Fájdalom és felkészültség

A másik rejtett árnyalatnyi különbség a stressz, a kellemetlenségek és a fájdalom ismerete, elviselése. Fejlődni kell, a növekedés fáj és erőfeszítést igényel. A fájdalom a siker napi alkotóeleme. Hiba, veszteség, hiányosság… Ismerni kell a fájdalomküszöbünket, hogy fel tudjuk vértezni magunkat a negatívumok ellen.

Egy jó edzés után nehéz mozogni, de a későbbi siker érdekében sportoló továbbhalad és legyőzi a kellemetlenségeket.

A siker utolsó fontos alkotóeleme az ész. ─ Ismersz buta sikeres embereket? ─ Ja, nem.

Megfelelően kell értékelni a képességeket és erőforrásokat, reális és elérhető célokat kell kitűzni. Ne félj hibázni, tévedni, érvelni. És ami még fontos, hogy soha ne hagyj fel az önálló gondolkodással.

EZ IS ÉRDEKELHET: 4 téves elképzelés az önbecsülésről

via

Ezen a webhelyen cookie-kat használunk a forgalom elemzése, a beállítások megjegyzése és a felhasználói élmény optimalizálása érdekében. További részletek

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás