Legyünk modernek, vagy a hagyományos gyerek nevelési mintákat kövessük? Ebben próbálunk segítséget nyújtani. Mondjuk azzal, hogy mit ne tegyünk.
Szülő-gyerek egyenlőség
A szülők és a gyerekek közötti barátság manapság népszerű tendencia. A felnőttek gyereküket egyenlő partnernek, olyan barátnak tekintik, akiben megbízhatnak és akivel számos kérdést megvitathatnak.
Az ilyen „barátságoknak” gyakran vannak negatív következményei. Furcsán hangzik, de mi szülők, sok pszichológiai előnyt élvezünk a gyerekünk barátságából. Mindenekelőtt szeretnénk modernnek érezni magunkat. Minden lehetséges módon megpróbálunk megszabadulni a gyerek-szülő közötti szabadsághoz, partnerséghez, egyenlőséghez fűződő tradicionális nézetektől.
Mindezek a konvenciók: hierarchia, távolság, határok, a felnőtt szava törvény, számunkra már a múlt. Szeretnénk egyenlő feltételekkel kommunikálni a gyerekekkel, nem lógni rajtuk, nem pesztrálni, nem engedni és tiltani, hanem beszélgetni vele és tanácsot adni neki, majd hagyni, hogy maguk döntsenek.
EZ IS ÉRDEKELHET: Fontos a gyerekek tiszteletre nevelése
A másik tendencia az ifjúság kultusza. A korhatárok eltolódtak: korábban egy 50 évest már nagyszülőnek gondoltak, ma pedig még vagány fiúk és lányok – mind külsőleg, mind pedig mentalitásuk szerint. Mindenki fiatal akar lenni. Sokszor az anyákat, nagyanyákat a gyerekek, unokák a nevükön szólítják, az anya, nagyanya megnevezés helyett. Persze, ezzel is csak fiatalosnak akarják érezni magukat.
A legjobb bók: „Senki nem gondolná, hogy ő a lányod. Olyanok vagytok, mint két nővér.” Ezzel az anya fiatalnak és gondtalannak érezheti magát, mint egy lány. Ez az ifjúság kultusz a gyerekekkel való kapcsolatra is hatással van. „Ugyanolyan fiatal vagyok, aktív vagyok, ugyanazt a nyelvet beszéljük a fiammal”. Nem kell barátokat keresnünk, kapcsolatokat fenntartanunk és energiát belefeccölni valódi barátságokba, mert barátaink a gyerekeink. Nagyon kényelmes!
És mivel ez barátság, akkor természetesen közös titkoknak is kell lennie. Tegyük fel, hogy anya azt mondja: „Csak ne mondd el apádnak.” A gyerek kénytelen betartani a megállapodást, tehát választania kell a két szülő között, hogy kihez legyen lojális. A titkok általában a veszekedés és a válás során merülnek fel legnagyobb hangsúllyal és néha rendkívül csúnya kapcsolat, vagy válás lesz a végeredmény. Pl. mama-gyerek koalíció alakulhat ki a férj ellen, mert a mama és a gyerek összebeszél azon elv alapján, hogy ők barátok is.
A barátság azt is jelenti, hogy a problémáid megosztod a másikkal. A gyerek baráttal lehet sírni, szegény gyerek olyan humán szemetessé válik, amibe beleönthetjük gondjainkat, aggodalmainkat. De nekünk szülőknek, különösen az édesanyáknak támogatniuk kell a gyerekeiket és meg kell tanítaniuk nekik, hogyan kell megbirkózni az érzelmeikkel.
A felelősség terhe
Eleinte a gyerekeknek nagyon tetszik ez a barátság – büszkék a modern szüleikre, végre ők is felnőttnek érezhetik magukat. Persze a felelősség kérdését akár el is felejthetjük. Ugyanis a felnőttnek azért több joga van. Ő az, aki felelős saját magáért és a gyermekéért. Infantilis korunkban azonban a felnőttek igyekeznek ezt a terhet ledobni.
Elkezdünk barátkozni a gyerekkel, beavatottak lesznek az életünkbe. Kényszerítjük őket, hogy vegyenek részt ebben a játékban, beszéljenek életük részleteiről, kérjenek tanácsot és véleményük alapján majd mi döntés hozunk. Ennek eredményeként megosztjuk a felelősséget, akár a felére is, vagy akár átnyomjuk az egész felelősséget a gyerekre. De lehetetlen ilyen nehéz terhet tenni a vállukra. Az ilyen kapcsolatok romboló hatással vannak a pszichéjükre, személyiségükre. Nem engedjük, hogy gyerek maradjon, fejlődjön, nyugodt ütemben nőjön fel.
EZ IS ÉRDEKELHET: Ki a főnök? A gyerek, vagy te?
Ennek a furcsa barátságnak a következményei főleg akkor válnak egyértelművé, ha a gyermek tinédzserré válik. Keresi a függetlenségét, távolt tartja magát a szüleitől, saját titkokat akar magának, nem az anyjáét vagy az apjáét. Egyedül akar lenni a szobájában, hogy szülői hallgatózás nélkül a barátaival beszélgethessen. Az ilyen szétválás a gyerektől a szülők számára valódi csapás lehet. „Barátok vagyunk, de nem mondasz nekem semmit, mindent titkolsz.” Hogyan uraljuk a gyerek életét, ha nem vehetünk részt benne?
Természetesen a közelség és a bizalom, a gyermekkel való jó kapcsolat szerves részét képezi. De ez nem jelenti azt, hogy egyenlőnek kell lennie vele. Nem szabad olyan feladatok elé állítani, amelyeket nem hogy nem tud megoldani, de még felfogni sem tudja annak jelentőségét. A mellőzés miatt a gyerek természetesen ideges lehet, megsértődhet. Fontos, hogy ebben a helyzetben a szülő sokkal nagyobb figyelmet szenteljen neki, és értse meg őt.
Mindenkinek megvan a maga szerepe
A család egy speciális konstrukció, amelynek megvannak a saját törvényei, saját szabályai, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe. A szülők szülők, a gyerekek pedig gyerekek. A szülők feladata etetni, öltöztetni, megvédeni, oktatni, meghatározni a határokat, irányítani és megmondani, hogy mit kell tenni egy adott esetben. A gyerekek feladata az engedelmeskedés, szülői utasítások követése, majd a szemtelenség, a határok feszegetése, függetlenségük megvédése.
Ha ezt a rendszert fejjel lefelé fordítják, a gyerekek felnőtt helyzetbe kerülnek, és ez az ami már természetellenessé válik. A normális fejlődéshez olyan kényelmes környezetre van szükségük, ahol gyereknek érezhetik magukat, és fölöttük egy erős felnőtt áll, aki garantálja a biztonságot. Vállalja a felelősséget, hogy meg fogja őt védeni, vagy éppen visszatartja a helytelen dolgoktól, mert tudja hogy mi a helyes, és mi a megoldás a problémákra.
Ami a barátságot és a támogatást illeti – a gyerek továbbra is támogatni fog minket, és biztosak lehetünk benne, hogy barátok leszünk – csak később, amikor már felnőttek. És ez így van rendben.
EZ IS ÉRDEKELHET: Ellenkezik a gyerek
