Gondolom nem meglepő, hogy nem a kertészkedés rejtelmeibe szeretném bevezetni az olvasót.

De az biztos, hogy bárhol is vagyunk, azt a bizonyos füvet ápolni kell.

Van egy régi vicc, ami így szól: a neurotikusok azok, akik várakat építenek az égen, a pszichotikusok beköltöznek hozzájuk, és a pszichológusok bérleti díjat kérnek tőlük.

Mint minden jó vicc, ez is tartalmaz egy kis igazságot. Ennek a viccnek a lényege, hogy sok pszichés probléma alapja a valóságtól való elfordulás azáltal, hogy egy másik, jobb életet keres az ember.

Tehát a mentális egészség megtalálásának egyetlen módja az, hogy a meglévő életünk felé fordulunk és azzal foglalkozunk.

Muszáj elfogadnunk a valóságot, mert az a sarokköve a mentális egészségnek, az elégedettségnek, a belső biztonságnak és a lelki nyugalomnak. Ez a filozófia már régóta megállja a helyét. Buddha mondta egyszer, hogy a boldogsághoz vezető út valójában nagyon egyszerű; a titok az, hogy megtanuljuk akarni azt ami van, és nem azt akarni, ami nincs.

Az élet nehézségei akkor merülnek fel leginkább, amikor úgy gondoljuk, hogy a fű mindig zöldebb a kerítés másik oldalán. Amikor irigykedni kezdünk arra, hogy a másik embernek mindene megvan ami nekünk is kellene a boldogsághoz, ezért depresszióssá, szorongóvá és zaklatottá válunk. A kapzsiság átveszi az irányítást felettünk és egyre inkább többet és többet akarunk és úgy érezzük, hogy az, amink van, soha nem lesz elég. Például gondolhatsz olyan dolgokat, mint például: „Mi lett volna akkor, ha egy jobb suliba mehettem volna, akkor most jobb munkám lenne.” Vagy: „Ha keményebben edzettem volna, akkor most jobban néznék ki és többre vihettem volna”. Romboló ilyen dolgokat mondogatni magadnak, mert függetlenül attól, hogy ki vagy, mit csináltál, vagy hol jártál, a dolgok mindig lehetnének jobbak is – nincs olyan, hogy tökéletesség. 

Ez a hozzáállás ássa alá a mentális egészséget, mert oda vezet, hogy elfordulunk az élet fő feladataitól és nem használjuk ki maximálisan azt, amink van. Megtagadunk mindent saját életünkkel kapcsolatban, még azt is ami jó benne. Úgy gondoljuk, hogy nem tudunk és nem is akarunk tenni semmit azért, hogy jobb legyen. Elveszítjük az érdeklődést, az önbizalmat, majd a reményt is.

Egy modern, – főleg amerikai -gondolkodás szerint, törekednünk kell álmaink megvalósítására, függetlenül a helyzetünktől. Ez a „menj és szerezd meg” hozzáállás nagyszerű lehet a „nyertesek” számára, de a dolgok természetéből adódóan a legtöbb ember számára ez a filozófia nem jól sül el. Ennek ellenére manapság ez a domináns gondolkodásmód.

Pszichológusok rengeteg időt töltenek azzal, hogy segítsenek az embereknek abban, hogy átformálják a gondolkodásukat azért, hogy ő maguk meg tudják oldani életük problémáit. Szembesülni saját gondolatainkkal eleinte eléggé lehangoló. Azokat a vágyakat kell lerombolni, hogy más életét éljük, hogy miénk lehet más háza, vagy valaki más pázsitja.

Nem, nekünk itt van a kényelmes, saját életünk. Ez a legfontosabb hely számunkra. Ha elfogadjuk a valóságot, hogy ez miért jó nekünk így, akkor esélyünk lesz arra, hogy fejlődjünk, javítsunk rajta és előre jussunk.

Néhány tanács a „zöldebb fű szindróma” leküzdésére:

• Mindent abban a variációban képzelj el, hogy a lehető legrosszabb történik, és mintha a helyzeted is rosszabb lenne. Ahhoz képest szép lesz a valóság.
• Ne felejtsd el, milyen szerencsés vagy, hogy sok dolog megvalósult az életedben, amiről valamikor csak álmodoztál.
• Egyszerűen fogadd el azt, ahogy a dolgaid állnak. Sokkal egyszerűbb a véleményedet megváltoztatni a jelenlegi helyzetről, mint az életed fenekestül megváltoztatni a véleményedhez.
• Ne feledd, hogy valószínűleg van valaki, aki éppen a te életedre féltékeny és irigy rád.

Robert Fulghum, a Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes c. könyvében így fogalmazta meg: „A fű valójában nem mindig zöldebb a kerítés másik oldalán. Nem, egyáltalán nem. A kerítésnek ehhez semmi köze. A fű ott a legzöldebb, ahol öntözik. Ha átmész a kerítésen, vigyél magaddal vizet és törődj a fűvel, akármerre is jársz.”

És egy végső gondolat:

Gyakran egészítik ki azzal ezt a mondást, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, mert sz.rral permetezik.

Gondolj erre akkor, ha eluralkodna rajtad az irigység.