Gondolom, veled is előfordult már, hogy egyszer csak azt vetted észre, hogy egy üres chipses zacskóban kotorászik a kezed. Észre sem vetted, de megettél egy egész zacskóval. Ne idegesítsd magad. Az agyad irányította a kezed, hogy edd meg azt a chipset – és majd a következő 10-et is. Ez olyan automatikus cselekvés, mint a hangos zaj elől való menekülés.

De ellenállni az aprósüteményeknek (chipseknek, sütiknek, vagy csokis pereceknek) nem jelenti azt, hogy őrlődni kell az akaraterő megtartása és a vágy között. Elvégre te is tudod használni és a javadra fordítani az élelmiszergyártók tudományát, amivel ellenállhatatlanná teszik számunkra a műkajáikat.

EZ IS ÉRDEKELHET: Irány a természet, az egészségedért!

Miért nem sóvárgok egy sárgarépa után?

A barlanglakó őseinknek a cukor, só és zsír elengedhetetlen volt a túlélésükhöz, ebből alakult ki idővel a sóvárgás. De mivel ezek az ételek ritkák voltak, azért az őseinknek nem volt nagy szükségük az akaraterőre. Az agyunk azon része, amely az akaraterőt szabályozza, az evolúciós fejlődésben fiatalabb és ezért más primitívebb vágy-vezérelte régió könnyen felülírja. De az elmúlt 200 évben elkezdtünk olyan élelmiszereket előállítani, ami nem áll másból mint cukorból, sóból és zsírból. Bár a környezetünk megváltozott, de az agyunk és a testünk nem tudott alkalmazkodni a műkaják támadásához, azokhoz az ételekhez, melyek kielégítik vágyainkat.

Ezek a műételek kifejezetten az agyunk „jutalmi zónáját” – ugyanaz a terület mint a drog és alkohol – aktiválják. Minden alkalommal amikor cukrot eszel, az agyad dopamint szabadít fel, (a boldogság hormont), és ezért érzed jól magad evés közben. Valójában az élelmiszergyártók milliókat költenek arra, hogy megtalálják az ételek „boldogságpontját”: a cukor, só, zsír ellenállhatatlan aránya. Ezek az ételek megkerülik a normális telítettségérzést, ezért tudod őket enni akár egész nap és nem érzed magad jóllakottnak. Idővel a test már nem fog érzékenyen reagálni ezekre az élelmiszerekre, ezért kell többet és többet enni belőlük ahhoz, hogy ugyanazt a dopamin fröccsöt elérjük. Ha ezt nem kapja meg a szervezet, akkor elvonási tünetek jelentkezhetnek. Ez olyan mint egy dizájner drog könnyen nyitható csomagolásban. Amióta az agyunk szereti a cukrot, azóta az élelmiszergyártók szinte mindenhez hozzáadják. Ma a bolti élelmiszerek 74%-ához hozzáadnak édesítőszert, beleértve a salátaöntetet, barbecue mártást és tészta szószt stb. A gyerekeknek szánt ételek 85%-kal több cukrot tartalmaznak, mint a felnőtt verziók. A cukor nem csak kalóriát ad hozzá, hanem a rejtett cukor olyan, mintha az agyad állandó „lökéseket” kapna, ezzel erősítve a vágyat.

Kezdjük az 5-ös szabállyal

Először is vessünk véget a vágy és az akarat harcának. Ez a tudomány által támogatott lépés, amivel a legkisebb erőfeszítéssel érheted el az egészséges életmódot.

Ne próbálj ellenállni a sütinek. A cukor iránti vágy kezeléséhez csökkentsd a rejtett cukrokat a diétádban, és idővel érzékenyebb leszel a cukorra (tehát kevesebb cukor is elég lesz).

Sajnos az élelmiszerek címkéjére írt szövegben megtalálni a cukrot, szinte már nyomozónak kell lenni. Néhány gyümölcslé címkéjén szerepel „nincs hozzáadott cukor”, de ennek ellenére több cukor van bennük, mint egy kancsó limonádéban. Éppen ezért, kövesd az „5. szabályt”. Olvasd el az első 5 összetevőt az élelmiszer címkéjén, keress bármilyen cukrot, bármilyen néven (több mint 60 lehetséges név van), minden ami „-ose” végződésű, „cukornád” (kristálycukor), „kukorica” (szirup, édesítőszer), rizs szirup, méz, vagy mások. Ha ez nem működik, akkor alternatívát kell találni.

Másodszor: találj új ízeket. A legtöbb feldolgozott élelmiszer alapja a cukor és a só. De elfelejtjük a másik három nagyágyút: savanyú, keserű és umami (ötödik íz). Ennek a három íznek alacsonyabb a telítettségi küszöbe, ami azt jelenti, hogy só és cukor nélkül is eltelítenek. A húsokat, zöldségeket turbózd fel umami ízekkel (pácolt zöldségek, pácolt húsok, gombák, paradicsompüré, miso leves, alacsony nátrium tartalmú szójaszósz és keménysajtok pl. parmezán). Idővel észre fogod venni, hogy a sós ételek utáni sóvárgásod csökkenni fog.

Harmadszor, figyelj oda az adagokra. Az ilyen magas boldogságpontú ételek evését nem hagyjuk abba még akkor sem, amikor már tele a gyomrunk. Csak akkor hagyjuk abba az evést, ha elfogyott előlünk az étel. Akkor mi a feladat? Hátrányból csinálj előnyt. Ha az ember különcsomagolt kis csokiszeleteket kap, akkor abból kevesebbet fog enni, mintha kapna egy ugyanolyan súlyú nagy tábla csokoládét. Tehát ismerd meg a benned élő barlanglakó agyát, és írd felül a beprogramozott adagokat. Még akkor is, ha percekre visszatér (teljesen normális), kevesebbet fogsz enni, mint eddig.

A régi chips reklám, hogy „Fogadjunk hogy nem tudsz csak egyet enni”, nem csak egy szlogen. Ez egy ígéret. Vagy fenyegetés.

Ne próbálj meg harcolni vele. Ha nyerni akarsz, térj ki előle.

EZ IS ÉRDEKELHET: Online játékfüggőség

„edition.cnn.com” nyomán