A kisebbik lányom, 5 éves és egy sikertelen puccskísérletet akart végrehajtani egyik hétköznap, miközben lefekvéshez készülődtünk. Miközben próbáltam győzködni, hogy maradjon ágyban, hirtelen felcsattant vékonyka hangja forradalmi hevülettel: − Te nem gondoskodsz rólam!

El kellett fojtanom a nevetést, mert ez az engedetlenség annyira imádnivalóan közhelyes volt. – Tényleg – válaszoltam, amikor felnyaláboltam és visszavittem az ágyba. – Felelős vagyok azért, hogy biztonságban légy, hogy segítsek neked felnőni ami valószínűleg egy éjszakai lefektetésnél többet jelent.

Kötöttem egy egyénre szabott, íratlan szövetséget a lányaimmal és a társadalommal, hogy részt veszek két boldog, erkölcsös, lelkes gyerek felnevelésében. Ez sokszor jó adag életbölcsesség tanítását, életminta bemutatását és néha tiszteletet parancsoló viselkedést követel meg részünkről.

EZ IS ÉRDEKELHET: Nem lehetsz örökké gyerek

Mi vagyunk a főnökök. Azért néha lehetünk a gyerekünk barátja is. És tanárok vagyunk és edzők. És ne felejtsük el, hogy még életmentők is vagyunk. Akkor is felelősek vagyunk értünk, ha nem akarunk azok lenni. És úgy tűnik, sok szülő nem akar az lenni.

Megfigyeltem, hogy különböző okokból (próbálnak hidegnek/kedvesnek/ visszafogottnak tűnni, talán lustaságból, talán túl sok szabályt állítottak fel maguknak), sok szülő túl sokat enged meg a gyereknek, sokat hagyja őt dönteni. Gondolok itt a képernyő előtt töltött időre, lefekvés idejére, vásárlásról, étkezési lehetőségekről és még egy csomó mindenre. Ha ilyen és hasonló helyzetekben a gyerek dönt, az általában számukra negatív eredményt hoz. A megengedő szülői magatartás impulzív viselkedéshez, önzéshez és gyenge szociális készséghez vezethet.

Diana Baumrind a téma kutatója, az ideális szülői stílust „ellentmondást nem tűrőnek” nevezte, aki sem túl engedékeny, sem túl szabályozó. A hiteles szülő egyértelmű szabályokkal és magas elvárásokkal rendelkezik, miközben melegszívű és támogató, és fontosnak tartja a gyerek függetlenségét. Ha ezt megadhatjuk a gyermekeink számára, akkor nagyobb önbecsülésük, szociális készségük és komolyabb teljesítményük lesz.

Más szóval az ideális az arany középút, ahol irányítunk, de elősegítjük a függetlenséget is.  De a szabadság nem azt jelenti, hogy meg kell nekik adni mindent, amit a kis agyukban kigondolnak.

EZ IS ÉRDEKELHET: Hogy nevelj fel egy angyalian jó gyereket?

A kisgyerekek agya még nem képes a legjobb döntések meghozatalára megfelelő tapasztalat és belátási képesség hiányában. A 2-7 éves korú gyerekeket még az énközpontúságuk és „mágikus gondolkodásuk” kötik le. Úgy hiszik, hogy a gondolataikkal – nem kritikus gondolkodással – befolyásolhatják a világot. 8-11 év között a gyerekek keresik a szabályokat, határokat , korlátokat, aminek a meghatározását a szülőktől, tanároktól várják el, de nem maguktól. Azt akarják, hogy a felnőttek húzzák meg azokat a vonalakat, amiket ők biztonságosan kiszínezhetnek.

Jellemzően 11 éves kor körül kezdődik a kritikus gondolkodás. A szabályok és korlátok valódi feszegetése, de még őket is biztosítani kell arról, hogy a jó irányba mennek.

Tudjuk, hogy a valós élet tele van szabályokkal – jogi, társadalmi, etikai vagy csak simán udvariassági −, és vagy megtanítjuk őket rá mi magunk, vagy egy sokkal barátságtalanabb környezetben tanítják meg őket rá mások. Pl. játszótéren, vagy éppen idősebb korban, egy főigazgató irodájában.

És a felelősség nem azt jelenti, hogy barátságtalanul csak a gyerek viselkedésével kell foglalkozni. Fel kell építeni neki rengeteg személyes szabadságot, mely mély szeretetre és ragaszkodásra épül. De mindig oda kell figyelnünk rájuk és a siker felé kell irányítanunk őket.

Légy a gyerekeid nagyfőnöke

Mentoráld őket. Adj nekik lehetőséget arra, hogy fejlődjenek és ragyogjanak. Mindig legyél ott mögöttük és vigyázz rájuk. Soha ne dobd el őket magadtól. Mutasd meg nekik, ki a világ leggondoskodóbb főnöke.

EZ IS ÉRDEKELHET: Normális az, ha a gyerekek hazudnak?

„edition.cnn.com” nyomán