Tom a húszas éveiben járó fiatalember, akinek első komoly kapcsolata Nancyvel alakult ki. Mióta Nancy beköltözött hozzá, Tom úgy érzi, hogy kapcsolatuk sokat változott, és nem feltétlen jó irányban. Olyan, mintha Nancy átvette volna az irányítást a háztartás felett, és egyben az életük felett is, mert olyan okosságokat tud, amit ő nem. Pl. a mosogatógép helyes ki- és bepakolása, hogyan kell megtisztítani a kádat zuhanyzás után, hogyan kell megfelelő hőmérsékleten mosni… stb. Ezek lényegtelen dolgoknak tűntek eddig Tomnak, végtére is évekig saját magának csinálta. Most mégis milyen jó a tiszta kádba belépni zuhanyzáskor, vagy látni a vasalt ruhákat, amiket csak el kell rakni a szekrénybe. Tom is meglepődött azon, hogy milyen kellemes is valakivel együtt élni. Azonban az idő múlásával kétségek merültek fel benne. Rengetegszer van, mikor Tom úgy érzi, hogy most már tudja az együttélés szabályait, tudja mit várnak el tőle, mikor hirtelen a semmiből felmerül egy olyan szabály, amit már eddig is tudnia kellett volna. Ezzel úgy érzi, hogy manipulálják, mert bármennyire is keményen próbálkozik, soha nem fog tudni Nancy kedvére tenni. Érdekes módon az egyetlen dolog, ami eddig még nem jutott eszébe Tomnak az az, hogy elmondja Nancynek az érzéseit. Elmondja, hogy mivel nem akar neki csalódást okozni, ezért állandó nyomás alatt van, pedig lenne saját ötlete is arról, hogy hogyan vezessék közös otthonukat, életüket.
EZ IS ÉRDEKELHET: Meddig tartson a párkapcsolat, mielőtt összeházasodunk?
A férfi félelem
Nincs meggyőzőbb bizonyíték arról, hogy a férfiak félnek a nők uralmától és irányításától, mint az, hogy vehemensen tagadják ezt. Ha megkérdezed Tomot, vagy más férfit, hogy fél-e attól, hogy a felesége irányítsa, természetesen tagadni fogja. Azt még elmondhatja egy férfi, hogy mérges a felesége azon próbálkozásaira, hogy ellenőrizze őt, de a félelem szót nem fogja használni. Valójában nagyon fontos egy férfinak, hogy megnyugtassa magát és másokat atekintetben, hogy a nők még csak véletlenül sem irányítják őket.
A férfiak maguk szeretik láttatni azt, ‒ és keresik is a módját annak, hogy bebizonyítsák másoknak, ‒ hogy magabiztosak, senki más segítségére nem szorulnak, saját maguk megoldják a dolgokat és döntéseiket sem befolyásolja senki. Kigúnyolják egymást, ha valamelyiküknek a feleségétől kell engedélyt kérnie arra, hogy bármit tegyen, ha nem ők viselik a nadrágot a családban, vagy ha egy férfi egy nő kapcarongya lesz. Ezzel saját félelmeiket vetítik ki egy másik férfira azért, hogy magukat megnyugtassák, hogy bezzeg ők micsoda férfiak. Figyeljük meg, hogy milyen sok férfi teszi nevetségessé a másikat azzal, hogy az nőiessé vált, vagy nem eléggé férfias. Ha egy férfi olyan nőről beszél, aki megpróbálja ellenőrizni őt, akkor gúnyolódva megjegyzi, hogy „férfiatlanít”, vagy „golyótörő” az asszony.
EZ IS ÉRDEKELHET: Tényleg nárcisztikus a párom (vagy csak simán szemét)?
A “gyerek-szülő házasság”
Talán észrevetted, hogy Tom és Nancy kapcsolatának dinamikája mennyire hasonlít a szülő és a gyerek közötti kapcsolatra, mivel az egyik partner felnőtt, minden felelősséget vállal, a másik pedig passzív-agresszív gyerek szerepet játszik. Ez a minta olyan gyakori, hogy a pszichológusok „gyerek-szülő házasságnak” nevezik.
A heteroszexuális kapcsolatokban leggyakrabban a férfi az, aki a gyermek szerepében ragad. Míg a férfiak viccelődnek arról, hogy milyen jó is az agglegény élet, és ellene vannak az olyan kapcsolatnak ahol a nő megpróbálja megtanítani az együttélés szabályait, mégis bizonyos szinten nagyra értékelik azokat a változásokat, melyeket egy nő jelenléte hoz az életükbe. Jó érzés olyan helyen élni, mely hasonlít ahhoz az otthonhoz, ahol felnőtt. Rendszeresebb életet élhet, ahol egy kiszámítható nyugodt környezet és társadalmi élet veszi körül. Megnyugtató, hogy már nem kell aggódni amiatt, hogy mit vegyen fel, vagy hogy mi a teendő a felnőtt társadalmi helyzetekben.
EZ IS ÉRDEKELHET: 9 módja a párkapcsolat megmentésének
A jól működő kapcsolat
Ha ez jól működik, mint ahogy ez gyakran így is történik, akkor ez egy nagyszerű példa arra, hogy a párok hogyan segíthetnek egymásnak abban, hogy kiteljesedjenek, hogy rájöjjenek kik is ők valójában. Azonban az, ami kölcsönösen előnyös, magától értetődő megállapodásként indul, az átcsaphat kimondatlan hatalmi küzdelembe is. Az elégedetlenség leggyakrabban a nő részéről következik be. Sok nő felismerte, hogy sokkal több tapasztalatuk van a kapcsolatok terén, mint a férfi partnerek többségének.
A nők gyakran viccelődnek azon, hogy a férfiak nem bírják a gyűrődést és meg kell őket változtatni, vagy ki kell képezni őket arra, hogy megfelelő partnerek legyenek. A partnerek számára kínált útmutatások és coachingok nagy része arról szól, hogyan kell viselkedni. De amit a nők valójában keresnek, az nem egy jól idomított partner, hanem olyan partner, akivel jó a kapcsolatuk és az intimitás is megfelelő.
Ez a kritikus fordulópont. Mikor a férfiak megértik, hogy a partnerük valójában mit is keres, és felismerik, hogy ők ugyanazt akarják. Akkor a férfiak kevésbé vesznek fel egy védekező magatartást, és kevésbé ellenzik a párbeszédet, ezáltal a dolgok sokkal jobban fognak menni. Másrészről, amikor a férfiak elszalasztják az alkalmat, mert még nem ismerik fel, vagy még nem nyitottak eléggé a partnerük kapcsolat jobbító közeledésére, akkor az összes korábbi jóindulatú útmutatás és felkészítés bántó lesz és egyre inkább kritikának és ellenőrzésnek hat.
Ha ez irányba indulnak el dolgok, akkor örvényszerűen rosszabb és rosszabb lesz a kapcsolat. E párok mindegyik tagja meg van győződve arról, hogy ő csinálja rosszul, és a másik sokkal jobban, és ezt a katyvaszt együtt sikerült összehozniuk. A felnőtt-gyerek kapcsolat egy tudatalatti összejátszás két ember között. Közös a felelősség, és közös a kudarc is.
EZ IS ÉRDEKELHET: 3 tipp azoknak, akik már csalták meg párjukat, de már szeretnének hűségesek maradni…
