2018/12/10

Ezek a dolgok okoztak meglepetést, ahogy idősebb lettem.

Korom előrehaladtával néhány változást vettem észre az életemben, melyek meglepetésként hatottak rám. Talán ez nem így történt volna, ha egy idősebb emberrel nőttem volna fel, de hát nem így történt.

Ez egy személyes lista, nem tükrözi mindenki tapasztalatát. Ahogy öregedtem, voltak tapasztalatok amik tetszettek, voltak amelyek nem annyira. Biztos vagyok benne, hogy ezt mindenki így éli meg. Itt van néhány dolog, amikre aztán végkép nem számítottam, hogy meg fognak valaha történni.

EZ IS ÉRDEKELHET: Idős korban hogyan tartsuk jó karban szellemi képességeinket?

  1. Soha nem gondoltam volna, hogy a mondat közepén elfelejtem, hogy mit akartam mondani.

Szerencsére ez nem túl gyakran fordul elő velem, de eleinte mindig zavarba ejtett. Most már megtanultam nevetni rajta és akivel beszélgetek, annak megmondom, hogy ne foglalkozzon vele, de elfelejtettem mit akartam mondani. Általában egy perc múlva eszembe jut, de ez nem mindig van így… és ezzel nincs is semmi probléma.

  1. Meglepődtem, hogy milyen nehéz belehúzni a lábaimat a nadrág száraiba.

Fiatalkoromban soha nem fordult elő, hogy a testem ne azt csinálta volna, amit akartam. Öregségemre meg kellettem tanulnom, hogy ez nem így van. Nagyon bosszantó, hogyha elkezd viszketni a hátam közepe, ugye meg kellene vakarni. De ahhoz fel kellene emelnem a kezemet hogy elérjem, ami viszont már nagyon fájdalmas.

  1. Nem gondoltam volna, hogy az egyensúlyom megtartása központi probléma lesz

Amikor fiatal voltam és elestem, csak felkeltem és folytattam amit csináltam, még akkor is, ha először le kellett mosnom a lehorzsolt térdem. Most, hogy idősebb lettem, nyilvánvalóan törékenyebbek a csontjaim, és nagy valószínűséggel eltörnek, ha elesem. Egy rossz esés katasztrofális lehet, különösen akkor, ha az combnyaktöréssel is jár, mert az jelentősen csökkentheti az életminőséget.

Tehát megelőző intézkedésként elkezdtem dolgozni az egyensúly érzékem javításán. Ha várom, hogy a konyhában felforrjon a víz, addig egy lábon állok. Ezt akkor is megcsinálom, amikor fogat mosok, amikor meglocsolom a virágjaimat, vagy ha sorba kell állnom valahol. Néha lengetem a másik lábam, így próbálok egyensúlyozni. Az egyensúlyra összpontosítás segít abban, hogy biztosabban járjak a lépcsőn, vagy ha megcsúszok valamin, ne essek rögtön el.

Számos gyakorlat van az egyensúly javítására. Egyik egyszerű módja a fél lábon állás, amikor csak alkalom adódik rá.

  1. Nem számítottam arra, hogy olyan beszélgetéseket fogok fojtatni, amik fő témája a beszámoló a szerveinkről.

Nemrég a sógornőm meglátogatott. Ez egy különleges alkalom volt, mert már több éve nem láttam őt. Mindkettőnknek vannak gyerekeink és unokáink és jó lett volna történeteket hallani a családról. De elkezdtük ezt az érdekes kis beszélgetést? Nem! Fontosabb volt az öregedő testünkről csevegni. Ő a térd bajairól beszélt. Én is a térdemmel kapcsolatos problémáimról beszéltem. Ő a csípő fájdalmairól beszélt. Én meg a sajátomról. Ez a beszámoló a szerveinkről ment legalább 20 percig, és csak ezután kezdtük el mesélni a családunk történeteit.

Azt vettem észre, hogy ez akkor is igaz, ha azokkal a barátaimmal vagyok együtt, akikkel együtt öregedtünk meg. Szinte mindig azzal kezdünk, hogy megosszuk egymással az egészségügyi problémáinkat. Soha nem csináltam ezt, amikor még fiatalabb voltam.

  1. Nem gondoltam volna, hogy vannak, akik úgy beszélnek velem, mintha gyerek lennék.

Ez csak néhányszor fordult elő velem, de azt mondják, hogy ez nem egy szokatlan dolog. Először akkor történt ez, amikor egy kávét rendeltem. Annyira meglepett a stílusa, hogy körülnéztem, esetleg máshoz beszél és nem hozzám. Aztán rájöttem, hogy nekem mondja… Ez egy kellemetlen élmény volt, az biztos.

EZ IS ÉRDEKELHET: Az élet nem ér véget 50 évesen

  1. Meglepő, hogy az egyszerű dolgokkal való foglalkozás is több energiát igényel.

Egyre nehezebb elintézni, megtenni a dolgokat. Az egyszerűbb dolgoktól (a szőnyeg takarításának megszervezésétől) az összetettebb munkáig. Sokkal több energiát igényel már, mint korábban.

  1. Soha nem gondoltam volna, hogy lesznek dolgok, amik nem érdekelnek.

Ez egy könnyű elintézési mód, de mégis igaz. Rákényszerítem magam, hogy a fontos dolgokkal törődjek, mint pl. az egészségemet és biztonságomat befolyásoló tényezőkkel. De más dolgok? Már nem törődök a fiókok kitakarításával, az ágy alatti porszívózással, vagy a pókhálók lehalászásával. Eljön az a pillanat, amikor már nem bírom elviselni a látványt és megcsinálom, de az még messze van és addig nem érdekel az egész.

  1. Soha nem gondoltam volna, hogy abbahagyom mások életének rendbe hozását.

Most már abbahagytam, mert nincs rá elég időm. Ráadásul az öregedés megtanította nekem, hogy senki élete sem stabil és állandó. Mindig lesz fel és le, siker és csalódás. Ez az emberi mivoltunkból adódik. Olyan nagy megkönnyebbülés volt a felelősség elengedése, mert egész életemben azt éreztem, hogy minden kapcsolatot rendben kell tartanom, különösen azokét, akiket legjobban imádok. Most, amivel segíteni tudok, az az, hogy elküldöm nekik a szeretetemet, de már nem próbálom megjavítani és rendbe tenni az életüket.

  1. Úgy vettem észre, hogy a korral kevésbé leszek ideges, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretném, beleértve a világ dolgait is.

Ez sokkal könnyebbé teszi számomra az életet, mert már nem érzem úgy a világban történő katasztrófák során, hogy ha egy hajóval valami történik a tengeren, akkor nekem sírnom kell, és valahogy muszáj segítenem. Csodálatos dolgok is történnek. Az egész történelem során az élet öröm és bánat, jó idők és rossz idők váltakozása. Nem jelenti azt, hogy mindig tetszik ami történik, de már kevésbé valószínű, hogy dühös és ideges leszek, ha a dolgok nem az én ízlésem szerint alakulnak a környezetemben, vagy a világban. Mint ahogy egy jó barátom szokta mondani: „Nem vagyok optimista, de pesszimista sem.”

És az utolsó dolog amit soha nem gondoltam volna…

  1. Hogy egyszer megöregszem!

Komolyan. Tényleg, emlékszem, hogy egy nap alaposan megnéztem anyámat mikor úgy az ötvenes éveiben volt. Megfigyeltem, hogy az eddig lapos hasa már egy kicsit gömbölyű és a felső karja is egy kicsit megereszkedett. Azt gondoltam, hogy „Mennyire rossz is, hogy ez történik vele”, soha nem gondoltam volna, hogy velem ugyanez fog történni.

***

Bette Davis remekül megfogalmazta meg: „Az öregedés nem puhányoknak való.” Mikor fiatalon ezt hallottam, úgy gondoltam, hogy hülyeség. Átolvasva a listámat, rájöttem, hogy igaza volt!

EZ IS ÉRDEKELHET: Az ősz hajad miatt oda a karriered?

Toni Bernhard

„psychologytoday” nyomán

Cimkék: , ,

Ezen a webhelyen cookie-kat használunk a forgalom elemzése, a beállítások megjegyzése és a felhasználói élmény optimalizálása érdekében. További részletek

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás