Mitől lesz valaki csak bámészkodó járókelő, vagy éppen bátor hős?

Miért néz mindenki másfelé akkor, ha egy nőt zaklatnak a buszon, vagy ha egy gyereket bántalmaz a szülő a boltban, vagy ha megtámadnak valakit az utcán? Miért nem tesz, vagy mond senki semmit? Tudjuk, hogy vannak közöttünk igazi hősök, akik saját testi épségüket kockáztatják, hogy másokon segítsenek. De mitől lesz valaki csak bámészkodó járókelő, és mitől lesz valaki hős? A válasz nem olyan egyszerű, hogy „vannak akik törődnek másokkal, és vannak akik nem”. Igenis van oka annak, hogy nem segítünk másoknak. Ilyen ok lehet, hogy

‒ nem ismerjük fel a helyzet komolyságát,

‒ felkészületlenek vagyunk, és különben sem tudjuk, hogy mit kéne tenni,

‒ reménykedünk abban, hogy majd valaki más közbe fog lépni,

‒ attól félünk, hogy meg fogunk sérülni.

De van egy másik ok is, ‒ aminek így első olvasatra nem sok értelme van ‒ mégpedig az, hogy hajlamosak vagyunk mások viselkedését másolni, főleg akkor, ha egy csoport viselkedéséről van szó.

EZ IS ÉRDEKELHET: A tizenévesek és a családon belüli erőszak

Járókelő-apátia

A járókelő-apátia olyan jelenség, amikor az emberek kevésbé hajlamosak segíteni másokon akkor, ha körülöttük lévő emberek is passzívak maradnak. Egy tanulmány (Darley és Latané 1968) az mutatja, hogy ha azt látjuk, hogy valakit fenyegetnek vagy bántanak nyilvánosan, akkor körülnézünk és megfigyeljük, hogy valaki kezdeményez-e cselekvést a tömegből, vagy sem. Ha senki nem csinál semmit, akkor ezt úgy értelmezzük, hogy valószínűleg nincs is vészhelyzet, vagy nem lenne helyénvaló beavatkozni. Amikor tömegben vagyunk, akkor szükségünk van jelekre, javaslatokra a jelenlévőktől, annak érdekében, hogy helyesen értelmezzük a helyzetet, és hogy mások hallgatólagosan, vagy nyíltan támogatják-e a beavatkozást vagy éppen a tétlenséget.

Anélkül, hogy mentséggel szolgálnánk azoknak, akik nem reagálnak, vagy nem próbálnak segíteni járókelőként akkor amikor valaki bajban van, nem ítélkezünk, mert lehet, hogy ez nem tudatos választás részükről. A cselekvés, vagy éppen a passzivitásban maradás függhet attól, hogy milyen jeleket kapunk másoktól, és függhet az egyén lelki alkatától is.

Az autonóm idegrendszer feladata a harc, menekülés és a lefagyás reakciók és az, hogy miként reagálunk (vagy sem) a vészhelyzetekre, válságokra. Kutatások bizonyítják, hogy az idegrendszerünknek stresszes és riasztási módban kell lenniük ahhoz, hogy fizikailag és szellemileg is felszólítást kapjunk a harcra. Ha nem megfelelő jeleket kapunk, az idegrendszerünk egyszerűen nem késztet bennünket a sürgős válaszra. Ez azt jelenti, hogy egyeseket egy hirtelen vészhelyzet annyira megsemmisít, hogy az idegrendszeri riasztás lefagyasztja őket, ezért egyszerűen képtelenek mozogni, míg ezzel szemben mások úgy érzik, hogy menekülniük kell.

Hogy hozd ki magadból a bátor hőst

Most, hogy megtudtuk, hogy miért válunk időnként szemlélődővé ahelyett, hogy segítenénk másoknak a stresszes és nyomasztó helyzetekben, most megnézzük, hogy miként mozduljunk el a passzív szemlélődésből az aktív segítő szerepbe. Nem kell hősködni és kockáztatni az életünket, de nem is kell félrenéznünk, mikor olyan dolgot tehetünk, amely megváltoztathatja mások életét.

A modernkori hősök azonosítják a veszélyt, vállalják a személyes felelősséget, és rendelkeznek olyan készségekkel és tervekkel a gyors cselekvésre, mely akár fizikai erővel, akár a szükséges erőforrások megtalálásával történik, mint pl. a rendőrség, gyermekvédelmi szolgálatok, vagy más szervek telefonon való értesítése. Egy közösség tagjaként fel kell világosítjuk egymást, hogy miként lehet felismerni a mást ért zaklatást, erőszakot. Miután felismertük azt, akkor tovább léphetünk és tudjuk, hogy mit kell tennünk, hogy kell segítenünk. Talán ha tudatában vagyunk a zaklatás és erőszak áldozataira gyakorolt lelki nyomásnak és fizikai fájdalomnak, akkor jobban együttérzünk velük és baj esetén közbelépünk, és mi leszünk azok, akik kezdeményezik a segítséget.

EZ IS ÉRDEKELHET: Egyre gyakoribb a lányok közötti erőszak

Néhány ötlet a zaklatás és az erőszak azonosítására, és javaslat a cselekvésre

A szexuális zaklatás jelei

Szexuális zaklatásról akkor beszélünk, ha valaki szexuálisan támadó megjegyzéseket tesz, szexuális jellegű kívánságai vannak, így viselkedik, cselekszik, vagy kéretlen szexuális szavakat használ anélkül, hogy a másik személy ebbe beleegyezett volna.

Az erőszak jelei

Látod a fizikai bántalmazást, mikor valaki rázza, üti, dobja, rúgja, fojtogatja, vagy bármi más módon bántalmazza a gyereket, vagy a felnőttet.

Az érzelmi bántalmazás, amikor valaki szóban, vagy fizikailag fenyeget azért, hogy ártson, vagy cserbenhagy egy másik személyt, megfélemlíti, manipulálja, irányítja, vagy megtagad tőle szerelmet-vonzalmat, vagy megpróbálja valamilyen módon elszigetelni az illetőt.

Ha valaki szavakban erőszakos az azt jelenti, hogyha a személy folyamatosan szitkozódik, üvöltözik, megszégyeníti, sértegeti, akadályozza, aljas módon viselkedik, szélsőségesen kritizál és rosszindulatúan megalázza a másikat.

Ha egy szülő elhanyagolja a gyerekét, az abban nyilvánul  meg, hogy nem biztosítja annak az érzelmi szükségleteit, orvosi ellátását, képzését, étkezését, szállását, vagy más alapvető szükségletét.

Most már fel tudod ismerni a zaklatásokat, erőszakot, mely lehetővé teszi számodra, hogy ezeket tapasztalva megfelelő jelzéseket adj másoknak, ezzel ösztönzve őket arra, hogy minél többen segítsenek az áldozatoknak és ezáltal csökkenthető legyen a járókelők (bámészkodók) közönye.

Mi a teendő, ha valakit zaklatnak, vagy megtámadnak

Zaklatás

Mérd fel a helyzetet, kezdeményezz beszélgetést az áldozattal, a zaklató figyelmen kívül hagyásával. Tudatosítsd az áldozatban, hogy segíteni akarsz, tudd meg mit szeretne és mire van szüksége, majd kísérd el egy biztonságos helyre. Ha a helyzetet veszélyesnek és erőszakosnak látod, akkor legelőször hívd a rendőrséget.

Ha a szülő gyermeket bántalmaz

Ha csak gyanúd van arról, hogy gyereket bántalmaznak, de ezt nem tudod biztosan, akkor hívd a helyi gyermekvédelmi szakszolgálatot. Ha a bántalmazás közterületen történt, akkor írd fel a kocsi rendszámát, vagy jegyezd fel a szülő személyleírását, hogy jelezni tudd azt a rendőrségnek. Gondolj a gyermek biztonságára, a jövőbeni lelki állapotára és ne állj a bántalmazó oldalára azzal, ha hallgatsz.

Most, hogy már van némi ismereted arról, hogy miként lehetsz bátrabb, így majd nagyobb valószínűséggel tudsz megfelelő jeleket adni másoknak is, így belőlük is előhozhatod a hétköznapi hősöket. Mivel mindannyian vezérfonal mentén működünk, ezért vond ki  magad a tömeg hatása alól, ezzel te magad is érezni fogod a személyes felelősséget. Azonban mindig meg kell győződni arról, hogy biztonságban legyél és ne sodord magad veszélybe.

Egy kis gyakorlattal és cselekvési tervvel az emberek gyorsan összhangba kerülhetnek egymással, és beavatkozhatnak ahelyett, hogy a közöny, a kétségek és félelmek bénítanák meg őket. Ezzel mindannyian biztonságosabb helyen élhetünk ezen a földön.

EZ IS ÉRDEKELHET: Mitől válik valaki gyilkossá?

„psychologytoday.com” nyomán