Mi késztet arra valakit, hogy véget vessen egy másik ember életének? Van-e olyan különleges embertípus aki öl, és ezek közöttünk élnek? Helyzettől függ, vagy előre megtervezett? Mi mindannyian gyilkosnak születtünk, és csak elnyomjuk ezt az érzést, vagy le kell bontanunk társadalmi és pszichológiai akadályokat, mielőtt életet oltanánk ki?
Ezek olyan kérdések, melyekre az emberek már évszázadok óta próbálnak választ találni. Sokféle gyilkos létezik. Vannak olyan mentálisan instabil emberek, akik pszichopatikus, vagy szociopatikus jellemzőket mutatnak. Ezek az emberek korlátozott ellenállást mutatnak a gyilkosság elkövetésére, ha egyáltalán mutatnak bármit is. Aztán vannak olyan gyilkosok, akik haszonért ölnek, vagy egy csoporton belüli státusz megerősítésére. Vannak, akik önvédelemből ölnek. És vannak katonák, akiknek az a munkája, hogy ellenségeket gyilkoljanak le.
Van-e valami közös ezek között a gyilkosok között? Vagy ezeket kategóriákra kell bontani és mindegyiket a saját körülményei között kell vizsgálni? Sok vita folyik ebben a témában. A katona valószínűleg kifogásolná, hogy ugyanabba a kategóriába kerül mint egy sorozatgyilkos. De ha lecsupaszítjuk a tényeket, akkor: ha a katona hajlandó és képes az ellenséget megölni, hogy különbözik attól, aki kényszeresen öl? Mert a végeredmény ugyanaz.
A témát nehéz elbírálni anélkül, hogy felnagyítsuk, vagy leminősítsük a szóban forgó tényeket. Az igazság az, hogy nincsenek végleges válaszok ezekre a kérdésekre. De tudósok, pszichológusok, pszichiáterek és neurológusok feltételezik, hogy miért ölhetünk.
Ezeket az érveket két nagy kategóriába sorolhatjuk: az ember természete és a nevelés. A természet mellett az az érv, hogy mindannyian képesek vagyunk ölni, mert így fejlődtünk.
Evolúciós pszichológia
Van egy ellentmondásos megközelítés a pszichológiában, miszerint néhány viselkedésünk már eleve kódolt bennünk. Eszerint az emberek bizonyos viselkedésmintákat átadtak a következő generációknak. Ezek a viselkedések idővel megváltozhatnak. Ez a megközelítés az evolúciós pszichológia alá tartozik.
Ebben a kérdésben még a evolúciós pszichológia művelői sem értenek egyet.
David M. Buss és Joshua D. Dunley az „Evolúciós pszichológia és az erőszak” c. könyvében feltételezi, hogy az agresszió olyan jellegzetesség, amely az emberiségben rejlik és az őskorból származik. Az embereknek az anyagi javakért versenyezniük kellett egymással, és néha ez a verseny erőszakossá vált. Ennek eredményeképpen a túlélő emberek képességeinek egy része párhuzamosan fejlődött. Az egyik része segített az embereknek túlélni az agressziót, a másik segített nagyobb károkat okozni a versenytársaknak.
E hipotézis szerint a nemzedékek váltakozásával az emberek egyre inkább jártasak voltak a bajok elkerülésében és okozásában is. Ebből a távoli perspektívából kijelenthetjük, hogy mindannyian képesek vagyunk ölni. Az evolúciós pszichológia számos művelője nem tagadja, hogy más tényezők is szerepet játszanak abban, hogy valaki gyilkos lesz-e. Elismerik, hogy az egyén körülményei is befolyásolják a tetteket. De szerintük azért mélyen belül, a zsigereinkben mindannyian gyilkosok vagyunk.
Az evolúciós pszichológia kritikusai azt mondják, hogy az elménk nem olyan beteg, mint ahogy ezt a pszichológusok állítják. Arra gondolnak, hogy mennyire gyorsan fejlődött az elménk az őskor óta – az agy sokkal gyorsabb, mint ahogy azt az evolúciós pszichológia bemutatja. A kritikusok, mint Brooks azt mondják, hogy az emberek túl bonyolultak és alkalmazkodóak az evolúciós pszichológiához, ezért ennek nincs nagy jelentősége.
Mi az érem másik oldala? Mi kell ahhoz, hogy valaki gyilkos legyen?
EZ IS ÉRDEKELHET: A tizenévesek és a családon belüli erőszak
Gyilkos képző
Feltételezve, hogy nem vagyunk mindannyian gyilkosok, mi, akik visszariadnak attól, hogy kárt okozzanak másoknak a közösségi és pszichológiai korlátok miatt, mi tehetne bennünket gyilkossá? Az amerikai hadsereg nyugalmazott ezredese, Dave Grossman szerint, négy stratégiai folyamat kell hozzá: brutalitás, viselkedés megerősítés, viselkedés beidegződés és szerepmodellezés.
Brutalitás az a folyamat, melynek során elveszted saját értékérzeted, mint egyén. A katonaságon belül ez egy nagyon fegyelmezett folyamat. Az újoncok nehéz és néha megalázó tapasztalatokon mennek keresztül, hogy az egyéniségüket megtörjék. Ezzel segítik eltörölni azt a gátat, hogy valaki más életét elvegyék.
A hadsereg elvárja a katonáktól, hogy hatékonyak legyenek. A viselkedés megerősítés során a cél, a kívánt viselkedés és a jutalom társítása. Grossman szerint ezt nem gyakran használják az amerikai kiképzések során, mert erkölcsileg elítélendő az erőszak és a jutalmak társítása.
A viselkedés beidegződés során a katonák egy szimulált környezetben dolgoznak, hogy kifejlesszék bennük az automatikus válasz ingereket. Példa erre az ember formájú célpontokra való lövészet.
A szerepmodell a katonaságnál a kiképző őrmester személye. Az őrmester feladata az agresszió bemutatása a fegyelem fenntartása mellett. Ha ez a folyamat úgy működik, ahogyan a hadsereg ezt akarja, akkor a katonák a kiképző őrmestert viselkedés mintának fogják tekinteni.
Ez a kombinált megközelítés az elméletben olyan katonát hoz létre, aki képes megölni az ellenséget a harcban.
A gyilkos háttere
Lehetséges, hogy azok a gyilkosok, akik sohasem voltak katonák ‒ köztük a legtöbb sorozatgyilkos, vagy tömeggyilkos ‒ hasonló tapasztalatokkal rendelkeztek, mint az újonc katonák. A fő különbség az, hogy ezeknél a gyilkosoknál a végkifejlet nem volt szabályozott környezetben. Sok gyilkos múltjában ott szerepel a brutalitás. Sok esetben a gyilkosok gyengébb lényeken kezdték el az erőszakot, ily módon erősítve az irányítást, vagy a brutalitáson keresztül bemutatott tanult viselkedést
Nézd meg a sorozatgyilkosok hátterét, és észre fogsz venni néhány közös elemet. Sokan azok közül, akik sorozatgyilkosokká váltak, nyomasztó gyermekkoruk volt és maguk is visszaélések áldozatai voltak. Ez túlzott egyszerűsítés, hogy a traumás gyermekkor a sorozatgyilkosok viselkedésének legfontosabb tényezője, de tény, hogy nagy az összefüggés.
Sok gyilkos elhidegül az emberektől, és az erőszakról fantáziál, mielőtt gyilkosságot követne el. Bizonyos esetekben a gyilkos pszichés betegségben, vagy agykárosodásban szenved, mely blokkolja azt a pszichológiai és társadalmi korlátot, mely megakadályozná, hogy embert öljön.
Függetlenül attól, hogy elfojtunk-e vágyakat már több száz éve, vagy természetes módon idegenkedünk attól, hogy egy másik ember életét kioltsuk, az világos, hogy a legtöbb esetben egy katalizátorra van szükségünk ahhoz, hogy öljünk. Azonosítani és megérteni az alkotóelemeit annak, hogy egy ember hogy változik meg és lesz belőle gyilkos, segíthet nekünk abban, hogy tragédiákat előzzünk meg a jövőben.
EZ IS ÉRDEKELHET: Egyre gyakoribb a lányok közötti erőszak
people.howstuffworks.com nyomán