2018/11/14

Hogy reagálsz arra, hogyha egy közösség kiközösít?

Randiztál már olyannal, aki szakított veled? Dolgoztál már olyan helyen, ahol a munkatársaid csak ritkán hívtak meg maguk közé? Észrevetted-e már, hogy a barátaid többször összejöttek egymással, de téged soha nem hívtak meg?

A fenti esetekkel kapcsolatban sokan úgy érzik, hogyha visszautasítanák őket, akkor az nagyon rosszul esne nekik. Miért? Hogy lehet elkerülni olyan közösségi kapcsolatokat, mely miatt ez ember rosszul érzi magát, mert kiközösítik?

Ebben a kemény világban az emberi és társadalmi kapcsolatokat a túlélés evolúciós igényei fogalmazták meg. Egy csoport tagjaként növekszenek a túlélési esélyek. Puszta fizikai túlélésből indultunk és a kedvező közösségi kapcsolatokon keresztül elérkeztünk az egyén jólétéhez. A társadalmi kötelékek kialakulásának és fenntartásának minden fenyegetése, vagy elutasítása magányhoz, szomorúsághoz, szorongáshoz, félelemhez és féltékenységhez vezethet. Még fizikai fájdalmat is okozhat (szomatikusan megjelenő lelki sérülés). Néhány ember számára az elutasítás dühöt és ellenségeskedést eredményezhet, és egyes esetekben agresszióhoz és antiszociális viselkedéshez vezethet.

Az elutasítás formái

Az elutasításnak számos formája van. Néha azt mondják az egyénnek, hogy nem akarnak vele semmiféle kapcsolatot létesíteni, vagy olyan dolgokat tesznek, vagy mondanak, amivel megsértik őt (pl. goromba, gyalázkodó, sértő szavak). Más formái az elutasításnak kevésbé közvetlenek, hanem inkább burkoltak – olyan esetben, mikor az egyént nem veszik figyelembe, levegőnek nézik.

Az elutasítás azt jelenti, hogy az egyént nem értékeli a másik személy, vagy csoport. Ez az önbecsülés elleni támadás, ahol az egyén nemcsak lelki fájdalmat és dühöt érezhet, hanem megkérdőjelezheti azt is, hogy az elutasító fél valóban ismeri-e őt. Az elutasított ember megpróbálja megteremteni, vagy újból létrehozni a közösséggel a kapcsolatot az önértékelése megőrzése érdekében:

  • Úgy gondolom, hogy „az a személy, vagy csoport aki elutasított, annak nincs elég információja ahhoz, hogy megismerjen, ezért nem kellett volna elutasítaniuk engem.”
  • Úgy gondolom „a személy, vagy csoport nem tud rólam eleget, ezért nem is ítélhetnek meg.”

Az egyén szeretné javítani a megítélését. Ezt bizonyítja, hogy fel akarja venni a kapcsolatot másokkal. Egyesekre az elutasítás annyira negatívan hat, hogy az egyén nem akarja újra felvállalni a kapcsolatteremtés kockázatát. Ezért…

  • Fél attól, hogy újra felvegye a kapcsolatot az őt elutasítókkal
  • Új közösségi kapcsolatot keres egy különböző és remélhetőleg elfogadó új társasággal, vagy egyénnel

Ezeket az egyéneket „optimistáknak” nevezhetjük, mert reménykednek egy új, jobb társadalmi kapcsolat létrejöttében. Lehet, hogy meg akarják védeni magukat a további negatív tapasztalatoktól. Mások a visszautasításra haraggal és antiszociális viselkedéssel reagálnak. Nem hagyják annyiban a dolgokat, és képtelenek tovább lépni. Előfordulhat, hogy ellentámadásba lendülnek és fájdalmat okoznak a bántalmazó személynek, vagy csoportnak, de az is előfordulhat, hogy haragjukat olyan személyek felé irányítják, akik nem tehetnek az egészről.

Az egyén reakciója az elutasításra attól is függ, hogy volt-e pozitív kapcsolata azokkal, akik elutasították őt. Ha valaki kezdetben pozitívan viszonyult a másikhoz, majd ezután elutasította, azzal sokkal nagyobb haragot, zavartságot, fájdalmat és szomorúságot váltott ki, mint valaki, akinek soha nem voltak pozitív megnyilvánulásai felé.

Akik egyedül is jól megvannak

Fontos megjegyezni, hogy vannak olyan emberek, akiknek nem kell a társaság és egyáltalán nem, vagy csak néhány közösségi kapcsolatot akarnak fenntartani. Úgy érzik jól magukat, hogy másoktól különállnak. Ezek az emberek önálló énképpel rendelkeznek és nem kell másoknak meghatározni őket, vagy nem kell segíteni nekik a céljaik elérésében sem. Közvetkezésképpen ezek az egyének kevésbé érzékenyek a közösségi elutasításra. Egyesek azt állítják, hogy a kreatív emberek ebbe a kategóriába esnek. A visszautasítás negatív hatással lehet a kreativitásukra. Azonban leginkább a kreatív emberek, vagy a nagy önbecsüléssel rendelkező emberek nem foglalkoznak azzal, hogy mások elfogadják-e őket, vagy sem. Pl. ha egy művészt nem fogadnak el és ő nem törődik vele, akkor abból akár anyagi problémái is lehetnek.

Mindaddig, míg az emberek közösségben élnek, addig a társadalmi kapcsolatok fontos hatással vannak az életükre. Nem mindenki szeret minket, bármennyire is próbálunk sok ember jóakaratát megnyerni. Az elutasítás okának megértése segít abban, hogy eldönthessük, vajon tudunk-e, vagy akarunk-e kapcsolat tartani azzal, aki semmibe vett bennünket. A tangóhoz két ember kell. A kérdés az, hogy tényleg akarsz-e táncolni ezzel a partnerrel?

 

psychologytoday.com nyomán

Cimkék: , , ,

Ezen a webhelyen cookie-kat használunk a forgalom elemzése, a beállítások megjegyzése és a felhasználói élmény optimalizálása érdekében. További részletek

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás