Minden évben egyre több ember használja az internetet. Válaszként egyre több cég is kínálja termékeit és szolgáltatásait a neten. Banki tranzakciók, felhasználói programok, áruk vásárlását már online is le lehet bonyolítani.

Bizonyos értelemben az online világ aktív közösséggé vált, ahol sok hagyományos hétköznapi tevékenységhez találhatunk már hasonló érdeklődési körű társat magunknak. Emiatt a kibertér a társadalmi változások egyik fontos eszköze lett. Ismerjük a véleményvezérek felemelkedését vagy azokét, akiket sokan követnek a közösségi médiában. Hangjuk és posztjaik néha változások katalizátorává válnak.

Érdekes módon, a véleményvezérek hatása és az internet hatékonysága általában még mindig az alapvető emberi pszichológiára épül. Bizonyos értelemben amit online megfigyelhetünk, az csak az alapvető emberi működés digitalizált formája. Ennélfogva csak a közvetítő az új, és soha sem a jelenség.

„Biztos jó lesz, mert mások is csinálják”

A bandwagon-hatás „utánfutó-hatás” a pszichológia egyik legmeghatározóbb koncepciója. Alapvetően arra utal, hogy az emberek hajlamosak arra, hogy azért tegyenek meg valamit, mert mások is azt csinálják. És ez igaz akkor is, ha ez a valami sérti a hitüket és az alapvető értékeiket.

A véleményvezérek által beállított irányzat sikeresnek bizonyul a fontosság és dominancia illúziója miatt, amit a közösségi média közvetít, főleg egy átlagos követő gondolataiba. Mert a közösségi média csak olyan emberek képeit és posztjait mutatja be, akiket a felhasználó követ. Ezután a felhasználókat hasonló információkkal fogják bombázni újra és újra. El fognak érni egy pontot, amikor az úgy érzi, hogy amit a neten lát, az a menő, és elterjedt. Majd úgy érzi, hogy egyedül maradt. „Mindenki csinálja, én vagyok az egyetlen aki nem!” Tulajdonképpen ezzel ők is elkezdik utánozni azt a viselkedést, amit a posztokban láttak.

„Sokan követik, úgyhogy biztos jó amit csinálnak!”

Ha úgy gondolod, hogy nem számít az, hogy valakit mennyien követnek a közösségi médiában, akkor ezt gondold újra. Az előző ponttal szoros kapcsolatban áll, hogy az emberek nagy része olyan személyekhez és termékekhez vonzódik, amelyek már híresek. Látod, mi mindannyian elfogult mentális hivatkozásokat használunk – heurisztika a pszichológiában (röviden: egyszerű döntéseket hozunk kiugró információk alapján)−, a heurisztika követése az egyik legmaradandóbb elfogultság.

A hivatkozás alapvetően azt jelenti, hogy ha mások támogatják ezt a terméket, vagy személyt, akkor ez a termék, vagy személy biztosan jó, tehát megérdemli az én támogatásomat is. Így, ha valakit látsz 1,5 millió követővel az Instagramon, akkor te is bejelölöd, mert úgy hiszed, hogy jó és értékes ezért követned kell őt. Éppen ezért akar sok önjelölt véleményvezér Instagram és Twitter követőket vásárolni.

„Sok követőm van. Hatalmas vagyok.”

Ahogy a véleményvezér követői növekednek, úgy növekedik saját hatalmukban való hitük. Ez egy jól dokumentált tény a neuropszichológiában (főemlősök az alanyok), a hatalmi pozícióban lévő főemlősök agya fizikailag különbözik azokétól, akik csak követik őket. Úgy tűnik, ezek a különbségek azért jöttek létre, mert a szervezet alkalmazkodott az általa betöltött szerephez, pozícióhoz.

Amikor ezt az emberek gyakorlati világára alkalmazzák, lehetséges, hogy a véleményvezérek is ugyanígy változnak meg. Mindannyian ismerjük azt, amikor egyre hangosabbak, és harciasabbak lesznek azzal párhuzamosan, ahogy a követőik száma nő.

Az internet és a különböző közösségi médiumok bemutattak nekünk egy új világot. Azonban ez a világ nem teljesen idegen számunkra. Ez is a pszichológia régi szabályai szerint működik, így még mindig kiszámítható.

EZ IS ÉRDEKELHET: Miért okozhat kapcsolati problémákat a Facebook?

„Payel Dutta” nyomán