2018/11/15

Kell-e foglalkozni a morgolódó gyerekkel, ha a szünet után nem akar suliba menni?

Általában normális dolog, ha a gyerek nem akar iskolába menni. Vannak szülők, akik küzdelmet folytatnak a gyerekeikkel, ezzel egészen új dimenziót értek el, mely egy új pszichológiai problémára hívja fel a figyelmet. Ez probléma pedig, az iskola elutasítása.

A gyerekek 1-2%-ánál tapasztalható az iskola elutasítása, mely az iskolába járás szigorú megtagadásához és hosszabb távollétekhez vezet.

A lógással ellentétben, az iskola elutasításával diagnosztizált gyerekeknél nem tapasztalható más viselkedési probléma. A szüleik tudják, hogy hol tartózkodnak, otthon maradnak annak ellenére, hogy a szülők mindent megpróbáltak, hogy elmenjenek az iskolába.

Az iskola elutasítása általában az iskolai hiányzások – betegség, ünnepek, nyári szünet – vagy nagy változások következtében történik. Pl. új iskolába iratkozás, általános iskolából középiskolába való átmenet.

Semmi sem indokolja, hogy bárki hibáztassa ezeket a gyerekeket azért, mert nem akarnak iskolába menni. Az elutasítást a rájuk nehezedő kockázati tényezők (pl. kudarctól való félelem), család (pl. túlzott óvás, védelem, vagy betegség), iskola (pl. zaklatás) és társadalmi kihívások (jól tanuljon).

Mit tudsz csinálni?

Az iskolai elutasítás kezelésére a kognitív viselkedés terápia segít, mely a több pihenést, a szorongó gondolatok megváltoztatását, és a félelem fokozatos felfedését tartja szem előtt. A kezelés része a szülői terápia, a megfelelő támogatási stratégiák és iskolai kapcsolatok megvitatása.

A terápia célja, hogy a gyerek kezelni tudja a szorongás és a kényelmetlenség érzését, miközben az iskolát sűrűbben látogatja. Szakmai támogatással javítható az iskolai jelenlét, de a szorongás még egy ideig fennmaradhat.

Ha a gyereked nem akar iskolába menni, vagy ebben a helyzetben van valaki hasonló problémával a környezetedben, így kezelheted a problémát:

  1. Kérj segítséget

A tanárok és a szülők általában azt hiszik színészkedésről van szó, ezért gyakran megvárják, míg a probléma már mélyen beágyazódik.

Sajnos minden kimaradt nap az iskolából hatással van a teljesítményre, és a folyamatos távollét a lemorzsolódáshoz, érzelmi és viselkedési nehézségekhez, és rossz társadalmi beidegződésekhez vezethet.

Ennek a végkifejletnek a minimalizálása érdekében rögtön közbe kell lépni, támogatni a gyereket és ha szükséges, szakmai segítséget kell kérni.

  1. Fontold meg a lehetőségeket

Amikor mindketten nyugodtak vagytok (nem reggel, amikor iskolába kellene menni), kérd meg a gyereket, hogy őszintén írja le, milyen problémái vannak az iskolával. Együtt megoldhatjátok a problémákat, vagy kidolgozhattok egy tervet ezek kezelésére.

Fiatalabb gyerekeknél – akik nem tudják kifejezni még érzéseiket, – szükség lehet a megfigyel-jóváhagy-átirányít modellre.

Megfigyel: „Észrevettem, hogy reggel idegesnek és gondterheltnek tűnsz, és gyakran akarsz itthon maradni.”

Jóváhagy: „Mindannyian idegesek és gondterheltek vagyunk néha és kényelmetlenül érezzük magunkat.”

Átirányít: „Iskolába járni nagyon fontos. Mit tehetünk azért, hogy segítsünk abban, hogy elmenj oda.”

       3. Légy kedves, de szilárd és kitartó

Fontos kimutatnod a kedvességet és jóindulatot, ha a gyerek valami nyugtalanító dolgot tapasztal. Ki kell mutatnod, miközben az aggodalmairól beszél, és ki kell mutatnod fizikailag is szeretetedet, és akkor is mutass nyugalmat, ha ideges vagy.

A kedvesség bátorítja a gyereket, hogy szembenézzen a félelmeivel és ez elősegíti a bizalmat és az autonómiát.

Ezzel szemben ha csak halogatjátok a problémát, és a kiváltó okok nem kerülnek felszínre, akkor a szorongás hosszabb távon fokozódni fog.

Légy kedves, de határozott abbéli szándékodban, hogy a gyerekkel együtt oldjátok meg az iskola elutasításának problémáját. Ezt az álláspontot tükrözi a következő megjegyzés:

„Tudom, hogy nehéz az iskolába járás. De együtt meg fogjuk oldani a problémákat. De menned kell suliba, mert minden nap számít.

  1. Adj világos és következetes üzeneteket

Kutatások bizonyítják, hogy finom, mégis komoly különbségek vannak abban, hogy a szülők hogyan tudatosítják a gyerekben, hogy mennyire fontos az iskolai jelenlét. Nézzük meg ezt a szituációt:

8.15-kor ébreszted a gyereket és 8.45-kor már el kell indulni a suliba. A gyereknek az a problémája, hogy még aludni akar. Az ágyon ülsz és megkérdezed: „Mi a baj?” A gyerek fáradtnak érzi magát és közli, hogy nem megy suliba. Aggódva megjegyzed: „Pedig jó lenne, ha összeszednéd magad.” A gyerek ellenkezik. Te egyre idegesebb és idegesebb leszel és azt mondod neki: „Ez így nem mehet tovább”, majd kimész.

A gyereknek csak rövid ideje volt felkészülni és míg a szülő egyértelműen támogató és aggódó, a verbális közlések az iskolába menetelről kétértelműek és a szülő csüggedten távozik a szobából.

Így nézne ki egy célravezető megközelítés:

  • minden nap ugyanabban az időben kelteni a gyereket, hogy legyen elég ideje elkészülni
  • egyértelműen kell fogalmazni az iskolába menetellel kapcsolatban: „Ideje felkelni, suliba menni”, vagy „Tudom, hogy nem akarsz menni, de nem maradhatsz itthon”
  • reggeli biztatás, ha a gyerek levert: „Reggelizzünk először”, „Rakjuk be az iskolatáskádat”, és így tovább.
  1. Az iskolai napokon legyen rutin a nap kezdése

A jó szándékú szülők azért nem tudják iskolába küldeni a gyereket, mert az otthon sokkal szórakoztatóbb dolgokat talál: lehet aludni, napközben lehet pihenni, tévézés, videojáték és külön figyelem a szülőtől.

Ha a gyerek otthon marad, akkor erre a napra ugyanolyan napi feladatokat kell kialakítani, mintha iskolában lenne:

  • fel kell kelni és fel kell öltözni az iskola ideje alatt
  • az iskola idejére TV nézést és internetet korlátozni kell
  • ösztönözni kell a gyereket, hogy az iskolai leckét fejezze be
  • a szülővel töltött négyszemközti időt az iskola utánra kell korlátozni
  • a lakáson kívüli tevékenységet csökkenteni kell, pl. vásárlás
  1. Alkalmazd a módszert

Nyíltan beszéljünk és határozzuk meg egyértelműen elvárásainkat mindazokkal szemben, akik részt vesznek a gyerek nevelésében és életében: szülők, iskola, a gyerek és minden egyéb érintett szakember, mint pl. a gyerek háziorvosa.

Ezek a gyerekek az iskolában nagyon gyakran folyamodnak a tanárhoz azzal, hogy rosszul érzik magukat pl. fejfájás, gyomorfájás. Ha gondolod, vidd el a gyereket a háziorvoshoz, hogy ellenőrizze a fizikai okokat. Fizikai betegség hiányában ezek a panaszok valószínűleg szorongásos betegségek.

Beszéljen a gyerek tanáraival a problémákkal kapcsolatban. Segíthetnek abban, hogy a gyerek ne maradjon ki az iskolából és segíthetnek még más társadalmi, vagy tanulási probléma megoldásában is.

Bár ezek az érzések kellemetlenek lehetnek neked és a gyereknek, de a megfelelő támogatással és beavatkozással a gyerek maradhat az iskolában és fokozatosan növelheti a jelenlétét. A türelem, kitartás és nyitottság rendkívül nagy jelentőségű e probléma-megoldásra.

 

The Conversation nyomán

Cimkék: , , , , , ,

Ezen a webhelyen cookie-kat használunk a forgalom elemzése, a beállítások megjegyzése és a felhasználói élmény optimalizálása érdekében. További részletek

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás