A hazudozás a gyerekeknél általában iskolás koruk előtt, 2-4 év között kezdődik. Ezek a megtévesztési kísérletek megijeszthetik a szülőket, hogy a gyerekük egy szociálisan deviáns kis törpe.

Fejlődési szempontból ritkán ad aggodalomra okot a kisgyerekek hazugsága. Valójában a hazugság azok közé a jelek közé tartozik, amikor a kisgyerek felfedezi a gondolkodást, hogy másoknak is vannak különféle érzései, vágyai és elkezd bízni önmagában. Amikor egy gyerek félrevezetően azt állítja, hogy „Apa azt mondta,hogy ehetek egy fagyit”, ezzel azt a tudatosságot használják hogy mások gondolataiba hamis tudást ültessenek.

Miközben a hazugság önmagában társadalmilag helytelen, de a képesség, hogy megtudja a gyerek, hogy mások mit gondolnak és éreznek, fontos társadalmi készség. Ezt összefüggésbe lehet hozni az empátiával, együttműködési készség fejlődésével, másokkal való együttérzésre, mikor azok rossz passzban vannak.

Hogy változik a hazugság az életkorral

A kisgyerekek első hazugságai inkább humorosak, mint hatékonyak. Képzeld el azt a gyereket, aki azt állítja, hogy nem evett semmiféle süteményt, de még a szája tele van vele, vagy aki a család kutyájára keni a falra rajzolást. A kisgyerekek tudják, hogy megtéveszthetnek másokat, de még nem rendelkeznek a megvalósításhoz való képességekkel.

8 éves kor előtt, a gyerekek általában elárulják magukat, ha hazudnak. Egy kísérletben 3-7 éves gyerekeket kértek arra, hogy ne lessék meg azt a titokzatos játékot (Barney), ami mögöttük állt. Csaknem minden gyerek megleste, és csaknem mind hazudott róla később.

A csoporton belül is volt gondjuk a gyerekeknek a hazugság fenntartásával. A 3-5 évesek meglepően jól tartották magukat a hazugságukhoz, de jellemzően elszólták magukat azzal, hogy tudták Barney nevét, tehát látták. A 6-7 évesek fele tudta tartani a hazugságot és a fele mondta ki véletlenül Barney nevét.

Ahogy a gyerekek idősebbek lesznek és képességeik fejlődnek, így egyre inkább képesek lesznek megérteni, hogy mely hazugságok lesznek mások számára hihetőek. Az idő múlásával egyre inkább megtudják őrizni a hazugságaikat.

Az erkölcsi fejlődés is beindul. A fiatalabb gyerekek nagy valószínűséggel személyes előnyökért hazudnak, míg az idősebb gyerekek egyre inkább rosszabbul érzik magukat, ha hazudnak.

Az idősebb gyerekek és a tizenévesek is nagy valószínűséggel különbséget tesznek hazugság és hazugság között. A kis, jelentéktelen hazugságok még megfelelőek, ellentétben az ártó, vagy antiszociális hazugságokkal.

Ritka a gyerekek és tizenévesek közötti hazugságok gyakoriságát felmérő tanulmányok. A tizenévesek főleg a szülőknek és a tanároknak hazudnak olyan dolgokról, mely személyes dolgaikat érinti. Egy amerikai tanulmány beszámolója szerint a tinédzserek 82%-a arról számolt be, hogy az elmúlt évben a pénzről, alkoholról, kábítószerről, barátokról, randevúkról, bulikról, vagy szexről hazudott a szüleinek.  Leginkább a barátaikról hazudtak (67%) az alkohol és drog használatról (65%). Talán meglepő lehet, hogy legkevésbé a szexről hazudnak (32%).

A tizenévesek úgy vélik, hogy a hazugság elfogadható abban az esetben, ha segíteni akarnak valakinek, vagy hogy egy személyes titkot megtartsanak, de akkor már nem, ha valakinek ártana, vagy valakit bántana vele.

Aggodalomra ad okot a hazudozás?

A gyakori előfordulás ellenére a gyerekek közötti hazugságok ritkán adnak okot aggodalomra. Fontos megjegyezni, hogy sok felnőtt is hazudik ‒ néha a jó értelemben vett, kis hazugságok, amelyek védik valakinek az érzéseit, és néha a betegeknek hazudnak.

Változatosak a becslések, de egy amerikai tanulmány szerint a felnőttek 40%-a hazudott az elmúlt 24 órában.

Bizonyos esetekben a krónikus hazudozás aggodalomra adhat okot, ha olyan más viselkedési formák mellett tapasztalható, mint pl. az alkalmazkodás hiánya. A hazugsággal való csalás gyakran jelen van az ellenszegülési-tiltakozási rendellenességben (ODD).

A viselkedési rendellenességekkel, vagy ODD-vel élő fiatalok komoly károkat okozhatnak otthon, vagy az iskolában a másokkal, vagy a vagyontárgyakkal szembeni, állandó agresszióval. De a diagnózis felállításához a hazugságnak egyéb más tünetekkel is együtt kell járnia, mint az együttműködés megtagadása a hatósági emberrel, szabályok folyamatos megsértése, a tettekért való felelősségvállalás elmulasztása.

Másik ok, hogy a szülő aggódni kezdjen, mikor a hazugsággal más mentális problémákat  fed el a gyerek, mint pl. a félelem, vagy szégyen érzése. Egy súlyos szorongással küzdő gyermek vagy kamasz krónikusan hazudozhat, hogy elkerülje azokat a helyzeteket, amelyektől fél (pl. iskola, bulik, bacilusok).

Azért is hazudhatnak, hogy elkerüljék azt, problémásnak bélyegezzék őket. Ilyenkor nem árt konzultálni  egy pszichológussal, vagy pszichiáterrel, hogy tisztázzák a hazugság motivációit és kizárják a mentális egészségi problémát.

A szülők és tanárok között van különbség

Miközben a hazugság fejlődési szempontból normális, a szülők és tanárok három módon tudják rávenni a gyereket az igazság mondására.

Először is kerülni kell a túlzott büntetést.

Olyan családok gyermekei, akik nagy súlyt fektetnek a szabályok betartására és nem beszélgetnek a gyerekkel, ott nagy valószínűséggel gyakrabban hazudnak a kicsik.

Beszélgess el az érzelmi és erkölcsi helyes viselkedésről a gyerekkel. Ezzel az érzelmi felkészítéssel a gyerek könnyebben megérti, hogy a hazugság mikor káros, hogyan hat másokra és ők maguk hogy érzik magukat ha hazudnak. Ha a szülők kihangsúlyozzák az igazmondás jó oldalait, akkor a gyereket már előre büszkeség fogja eltölteni, hogy igazgat fog mondani.

Tedd bizonyossá, hogy a hazugság az hazugság. A kisgyerekek hajlamosak az élet és a képzelet összekeverésére, míg az idősebb gyerekek és a felnőttek gyakran különbözően emlékeznek érvekre. Ha a gyerek fizikai vagy szexuális zaklatásról számol e, akkor ezeket mindig ki kell vizsgálni.

A gyerek fejlődése során a hazugság normális

A hazugság a fejlődés szempontjából normális és fontos képet mutat arról, hogy a kognitív képességek rendesen fejlődnek.

Ha állandóan hazudik a gyerek, ami már a mindennapi élet rendes működését is befolyásolja, akkor érdemes egy pszichológust felkeresni.

A gyerekeknél a hazugság csak egy módja annak, hogy ki tudjon igazodni a számára még ismeretlen társas környezetben. Nyitott és őszinte beszélgetésekkel az igazságról, lehet csökkenteni a gyerekek hazugságait.