2018/11/15

Tippek ahhoz, hogy sikeresen eltölts napi 24 órát a pároddal.
Az emberek gyakran kérdezik, hogy Bill és én hogyan tudunk együtt dolgozni és együtt élni egész nap úgy, hogy a házasságunk is boldog maradjon.

Lássuk be, hogy vannak párok, akiknek problémát okoz ha sokat vannak együtt, és jobban működik a kapcsolatuk, ha inkább külön töltik el az idejüket egymástól. A házasság első néhány évében gyakran utaztam üzleti ügyekben, így soha nem töltöttük elég időt együtt. Most a világ legkisebb városában élünk, ahol együtt is dolgozunk egész nap és sötétedés után sem tudjuk elhagyni a szigetet. Akarsz a házasság kihívásairól beszélni?

Nem, tényleg, volt valami valóságközeliség mindkettőnk számára, mikor Bill visszavonult és Viequesbe költöztünk, hogy megnyissuk esküvőszervező irodánkat. Ő éjjeliőr parancsnok volt a rendőrségnél, de innentől kezdve az esték és a vacsorák arról szóltak, hogy nem ártana, ha lenne valami kaja a hűtőben. Hirtelen Bill elkezdett vacsorázni. Minden este. És a tv távirányítója, ami eddig nem is létezett – nem csak azért, mert otthon voltunk mind a ketten, hanem azért is, mert csak egy tv volt!

Bill éjjeli bagoly. Harminc évet lehúzni az éjszakában, általában ezt teszi az emberrel. Amikor még Washingtonban éltünk, akár éjjel 3-ig is ébren tudtam maradni, hogy megbizonyosodjak róla, hogy épségben hazaért a munkából. Rendőr feleségek ezt teszik. Most már van saját cégem és egy csomó beosztottam, és nagy boldogságomra, reggel 8-ra puccparádéba kell mennem dolgozni, szóval este már korán ágyban kell lennem. Bevallom, vannak napok, amikor éjszakáig dolgozom, és ilyenkor mikor már én is húzok az ágy felé, és ez már a férjemnek is normális időpont. Igazából ő még felkel hajnal 3-kor nassolni egy kicsit. Ha 7 év nyugdíj után is még éjszakázik, akkor nem hinném, hogy tudok rajta valamit is változtatni. Szóval, kompromisszumot kell kötni. Nem csinál zajt ha lefekszem korábban, és én is csendben kelek fel, ha dolgozni indulok. (Bár bajban vagyok, ha nem adhatok neki egy búcsúpuszit, − mert én ezt nagyon szeretem.)

Együtt dolgozni már egy teljesen más ügy, különösen azért, mert nem vagyunk egyenlő partnerek. A cég az enyém. Bill főállású társ minden értelemben, mert ott van nekem, mikor szükségem van rá, de nekem kell működtetnem a vállalkozást. Ő nem felelős az apró részletekért. A felszerelésért, rádiókért, építésért és bontásért felelős csapatért, járművekért és kisebb dolgokért felelős. Marad a tengerparti partiknál, így én addig el tudok menni és utána tudok nézni pl. a virágoknak. Az idő egy részében az érkezőket üdvözlő partikat intézi, mert szeretnék elszakadni egy kicsit az irodától. Olyan sok dolgot megold amiről én nem is tudok egészen addig, míg a recepción nem mondják, hogy milyen figyelmes volt az ügyfelekkel. Bill az én hősöm.

Hogy tudunk együtt dolgozni anélkül, hogy kinyírnánk egymást? Világosan meghatározott szerepünk van, és nem lépünk egymás lábára. Ha mégis megtörténne, akkor azt otthon csináljuk, kiveszekedjük magunkat anélkül, hogy a személyzet szem- és fültanúja lenne. Mindenkinek furcsa lenne, ha egymás főnökei lennénk és ez egyben nagyon szakszerűtlen módja is lenne a vállalat vezetésének. Nem azt akarom mondani, hogy soha nem ugrunk össze, mert akkor hazudnék. De 7 év után már mindketten felismerjük a mondatok mögöttes jelentését: „Ok, majd később megbeszéljük.” Itt a később szó azt jelenti, hogy mindketten lehiggadunk addig. És néha a „későbből” „soha” lesz és ez is jó dolog. Igazi emberek vagyunk.

Együtt dolgozunk, együtt élünk és alszunk. Nem vagyunk tökéletesek, de mindketten nagyon próbálkozunk.  Ha pedig vitatkozunk, akkor azt csendben tesszük, mert csak 1 méter távolság van a házak között és az ablakok is csak szimplák. Bizonyos fokig elveszi az élét még a komoly veszekedésnek is, ha az ember csak pisszegni tud a másikkal.

Hogy eredményesen együtt tudj dolgozni a házastársaddal, meg kell húzni a határokat. Én vagyok a főnök, de ha kifogást emelnék valami ellen amit Bill csinált, akkor én megpróbálom megfelelően megcsinálni azt. Ha nem ért velem egyet, azt is megmondja. Nehéz út vezetett odáig, hogy megtanulja, hogy ne vegyen részt a dekorációban, a süteményekben, a vendéglátásban vagy a személyzeti ügyekben, mert ezek a területek nem az ő feladatai közé tartoznak. Ha viszont felelősséget akarna vállalni ezekért a területekért, akkor én örömmel átadnám neki. De ezt nem akarja, ezért inkább csendben marad. Én sem megyek oda, hogy a lámpáival foglalkozzam. Ha a pároddal akarsz dolgozni, akkor külön irodára lesz szükséged és külön feladatokra. A nyilvánosság előtt ki kell állnotok egymásért, de később négyszemközt már nem muszáj egyetértenetek egymással.

Billnek és nekem is van egy további kihívás is, mégpedig az, hogy olyan helyen élünk, ahol a társadalmi élet eléggé korlátozott. Nincs mozi, vagy tekepálya. Hiányoznak a galéria megnyitók és egyéb közösségi események, mert legalább három éjszakánként esküvőn vagyunk. A szigeten sok embernek van üzleti kapcsolata velünk, alvállalkozóként, vagy családtagokon keresztül, és ez is korlátozza a társadalmi lehetőségeinket. Nehéz valakivel hétfőn bulizni, aztán pénteken már megfegyelmezni, ha szükséges. Szóval elkerüljük a kellemetlen helyzeteket. Ez azt jelenti, hogy szabadidőnkben is nagyon sok időt töltünk együtt. Egymás legjobb barátai vagyunk, de ez azért már túl sok.

Nem tudom, hogy ajánljam-e más pároknak is, hogy ennyit legyenek együtt – ne érts félre, ezt azért mondom, mert mi már tudjuk, hogyan működjünk függetlenül egymástól, mikor északra utazunk külön-külön a valós világba. Szerintem a lányos és fiús kimenők jó dolgok és jó hatással vannak a kapcsolatokra. Szerencsétlenségükre egy szigeten élünk, így nekünk pletyka nélkül nincs alkalmunk elszakadni egymástól. Így nincs hazugság sem.

Szóval, mit tanultunk? Tehát, lehetséges az, hogy egy házaspár együtt éljen és dolgozzon, de három nagyon fontos dolgot be kell tartaniuk:

1 – Határok

2 – Világosan meghatározott szerepek

3 – Egymás véleményének tiszteletben tartása

És ha már túl sok a probléma és a válás veszélye fenyeget, akkor itt van 9 tanács a párkapcsolat megmentésére.

 

Sandy Malone

www.huffingtonpost.com nyomán

Cimkék: , , , , ,

Ezen a webhelyen cookie-kat használunk a forgalom elemzése, a beállítások megjegyzése és a felhasználói élmény optimalizálása érdekében. További részletek

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás