A válaszod segíthet abban, hogy jobban csináld.

Megkérdezted-e valaha magadtól, hogy miért akartál (akarsz) gyereket? Azoknak, akiknek nehezére esett a döntés, vagy nem jött a várva-várt baba, ők biztos töviről hegyire átgondolták a gyerekvállalás kérdését. És vannak, akik mindig tudták választ, talán már azóta, mióta ők maguk is gyerekek voltak.

De sok szülőnek, vagy leendő szülőnek ez egy alapvető és egyben furcsa kérdés, mely megválaszolása nem egyszerű.

Az egyik válasz az, hogy mi, mint egy faj képviselői, evolúciós hajtóerőt hordozunk a szaporodáshoz. Az emberek kis része – a legegyszerűbb, tudat alatti és élvezeti szint – a DNS-ét át akarja adni a következő generációnak. Ha nekünk ez elég, akkor (ha fel nem robbantjuk a földet), az emberi faj sokáig fog élni.

A másik válasz az egyszerűen, a társadalmi és szociális normák. Az emberek akiket ismersz és azok is, akiket nem, ezek alapján cselekszenek. Ezért van az, hogy olyan emberek, akiknek nincs gyereke, a „Miért?” kérdésre rögtön kész választ adnak: „Mert mindenki ezt kérdezi tőlünk”. A szülőket ritkán kérdezik, hogy mi motiválta őket, hogy gyereket vállaljanak? A tipikus és elvárt viselkedést nem kell magyarázni.

De még az evolúciós kényszer és a társadalmi nyomásgyakorlás sem magyarázza meg azt a kivételes, egyedi hajtóerőt amit ahhoz vezet, hogy gyereket akarjanak.

Bármi legyen is az oka, ez elmond valami fontosat rólad, arról, hogy milyen szülő vagy, vagy majd leszel. Azt hiszem, ezt érdemes feltárni.

Te vagy a nevelés szakértője

Miért döntöttél a gyerekvállalás mellett? Miért akarsz egyet, kettőt, hármat?  Milyen vágyak, történetek, befolyások, meggyőződések vezettek erre a fontos elhatározásra? Miért költesz el rengeteg pénzt, időt és vállalsz még több stresszt, aggodalmat, felelősséget?

Azzal, hogy válaszolsz a kérdésekre, tudni fogod, hogy miért kerültél bele ebbe a játékba, és ez lehetőséget ad arra, hogy a lehető legjobban játsszad azt.

A történelem során az emberek gazdasági szükségszerűségből vállaltak gyereket pl. a családi gazdaság működtetése miatt. Viszont fordítva is igaz, mégpedig hogy a gyerekek a jólét jelképei is lehetnek. Saját magad tükörképei lehetnek, saját vágyaid és céljaid továbbvivői lehetnek. Vagy szülőnek lenni egy áldozat nemes cselekedete a jó oltárán. Pete Seeger ezt az édes választ adta: „Magas bérért csináljuk… puszikért.”

Amikor megkérdeztem néhány barátomat, és családtagomat a kérdésről, érdekes volt látni, hogy néhányan azonnal tudták a választ, mások zavarba jöttek és csak bámultak a távolba, mintha soha nem tűnődtek volna el ezen.

Egy kis ízelítő a válaszokból:

• Saját gyermekkorom örömeit újraélni
• Növelni és megosztani a családi szeretetet
• Jobb emberré váljak
• Saját családom legyen, mert már régen egyedül vagyok
• Nagyobb értelmet ad az életnek
• Beilleszkedés és megfelelés a társadalom elvárásainak
• Szórakoztató a gyerekekkel lógni és beszélgetni
• Segíteni abban, hogy a világ jobb hely legyen
• Legyen jobb szülő, mint én
• Lelki elhívás a gyerekvállalásra
• Visszaadni amit a szüleimtől kaptam
• Engedek a biológiai ösztönzésnek
• Erős kapcsolat kialakítása a gyerekeimmel, hogy az életem részei legyenek akkor is, ha már elköltöztek.

A feleségemnek kész válasza volt: ‒ Érezni akartam azt az elementáris szeretetet, amit csak egy szülő tud érezni a gyereke iránt ‒ ez a vágy egész gyerekkora óta végigkísérte. Ahogy a saját okaimat kezdtem el fejtegetni neki, idegesen nézett rám. ‒ Azt hiszem, ennek a beszélgetésnek akkor kellett volna lezajlania, mielőtt gyerekeink lettek volna. ‒ mondta a szavamba vágva. ‒ Mi van akkor, ha én úgy gondolom, hogy a válaszod nem tetszik? ‒ Túl késő ‒ mondtam.

Magas kvalitású a válaszom, amit tapasztalatok alapján alakítottam ki: utazás, film, olvasás, írás, történetmesélés, humor, ételek és italok (több ital, mint étel), lelki élet, természet.

Szülőnek lenni egyedülálló élmény. Tisztában vagyok azokkal a kihagyott kalandokkal és karrier lehetőségekkel, amelyek talán rám vártak volna, ha nem lenne a két lányom. De sokkal nagyobb öröm számomra az, hogy az apjuk lehetek. Önhitt módon úgy gondoltam, hogy remek szülő leszek. Gyerekkorom óta meg voltam győződve róla, hogy remek szülő leszek.

Természetesen ez azelőtt volt, mielőtt valóra vált volna. Szülőnek lenni az, mikor felszínre kerül a megalázkodás, bizonytalanság és a személyiség hiányai. Egyre jobb vagyok benne, és próbálom a legjobbat kihozni a helyzetből, de rendszeresen elmaradok ‒ amit minden szülő elmondhat.

A válaszaidat használd jó célra

Gondos nevelés, az egyik legvilágosabb tendencia a szülői technikák történetében. Ajándékozd meg magad gyerekekkel, de a szülői lét alatt próbáld meg jobban megérteni a motivációidat és érzéseidet és ez könnyebben átsegít majd a nehéz szülői pillanatokban.

A lányaimnak több figyelmet adok, mint amennyire szükségük van tőlem, és a fontos pillanatok gyakoribbak és elsöprő erejűek. Saját válaszod a kérdésre az valamiféle szülői iránytű, amely mutatja az utat amikor elbizonytalanodsz, hogy mit kell csinálnia egy szülőnek egy adott helyzetben.

Lépj vissza a szüleid példájához. Ez hatással lesz arra, hogy hogy reagálj a frusztráló pillanatokra, hogy töltsétek el a hétvégeket közösen, milyen viselkedj bizonyos helyzetekben, és mit és hogyan mondj a gyerekeknek az életről

David G. Allan