A fiúk már korán megtanulják, hogy ha nyilvánosság előtt akár egy könnycseppet is ejtenek, gyengének látszanak. Valaha a sírás férfias dolog volt, még Jézus is sírt. Mi változott?

A férfiasság egyik legmeghatározóbb jele, hogy egy igazi férfi nem sír. Egy diszkrét könnycseppet elejthet egy temetésen, de aztán gyorsan uralkodnia kell magán. A nyilvános zokogás csak a lányoknak megengedett.

Ez nem csak társadalmi elvárás. Egy tanulmány megállapította, hogy a nők többet sírnak mint a férfiak – átlagosan ötször annyit, és bizonyos helyzetekben kétszer annyit.

A történelmi időkben

A történelem során az emberek rutinszerűen sírtak és senkit sem érdekelt, hogy ez esetleg nőies dolog lenne. Középkori krónikákban azt találjuk, hogy egy nagykövet állandóan könnyekre fakadt, mikor III. Fülöp megszólította, és a békekonferencia teljes közönsége zokogva és nyögve a földre vetette magát ahogy a beszédeket hallgatták.

A középkori románcoknál a lovagok azért fakadtak sírva, mert hiányoztak nekik a kedveseik.

Ezekben a történetekben nincs említés azokról a férfiakról, akik visszafojtották, vagy elrejtették a könnyeiket. Senki nem játsszotta el, hogy valami belement a szemébe, vagy hirtelen el kellett hagynia a szobát. Ezek a férfiak fejüket felemelve, zsúfolt helyen sírtak. A társaik nem gúnyolták őket a nyilvános bőgésért, mert ez elfogadott kifejezése volt a túlcsorduló érzelmeknek.

A romantikus korszakban a könnyek a költők számára voltak fenntartva.

A sírás természetessége és elfojtásának oka valószínűleg olyan változások eredménye lett, amik akkor következtek be, amikor a földművelő feudális társadalomból a városi, ipari társadalom felé haladtunk. A középkorban az emberek az életüket azok között élték le, akiket már születésük óta ismertek. Egy tipikus faluban 250-300 lakos volt, legtöbbjük vérszerinti, vagy házasságon alapuló kapcsolatban voltak egymással. Ha ezekben a közösségekben valaki elsírta magát, itt együttérzésre számíthatott a többiek részéről.  A 18. és 20. századra a népesség egyre inkább urbanizálódott, és ezáltal az emberek már több ezer idegen között éltek.

Ipari forradalom

A gazdaságban bekövetkezett változások miatt a férfiaknak együtt kellett működniük egymással a gyárakban, irodákban, ahol az érzelmek kifejezése és a magánbeszélgetések nem voltak megengedettek, mert ezek csak a hatékonyság csökkenését és időveszteséget jelentettek.

Az embereket azonban nem úgy tervezték, hogy lenyeljék az érzelmeiket. Ezért feltételezték, hogy a könnyek elnyomása káros lehet az egészségre.

Manapság

Az 1980-as évektől kezdődő kutatások összefüggést találtak a stresszhez kötődő betegségek és a sírás visszafojtása között. Azok az országok, ahol az emberek szabadon sírnak, általában demokratikusabban és a népességük extrovertált. Természetesen szenvedni lehet anélkül is, hogy sírnánk, ahogy ezt a férfiak teszik. A sírás lehet segítség kérés eszköze is, mikor felhívja mások figyelmét arra, hogy valami baj van.

A férfiak érzelmi kifejezésmódjával szembeni tabuk vezetnek oda, hogy a férfiak nem tudják jelezni ha depressziósak, és a nőkkel ellentétben így nem is kaphatnak segítséget. Ez oda vezet, hogy a férfiak öngyilkossági mutatói nagyon magasak (a férfiak 3-4-szer nagyobb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, mint a nők), valamint közöttük magasabb az alkoholisták és kábítószerfüggők aránya.

Itt az ideje, hogy felszámoljuk ezeket a berögződött szokásokat és lemondjunk az akciófilmek faarcú hőseiről, és a férfiak inkább hasonlítsanak a történelem síró királyaira, szentjeire és államférfijaira, csak ne legyen problémájuk az érzelmek elfojtása miatt.

Sandra Newman nyomán