Az anorexia – kóros soványság – kórképének pszichológiai alapjai vannak, és új kutatások szerint genetikai tényezők is szerepet kaphatnak.

Kezdőknek: soha ne mondd, hogy „egyél”

Sokan úgy gondolják, hogy ragaszkodó szeretetükkel segíthetnek, de ez gyakran sokkal többet árt, mint használ.

Ha valaki a környezetedben anorexiával, vagy étkezési zavarral küzd, azzal is tudsz segíteni neki, ha ezeket a mondatokat nem mondod neki:

1. „Csak egyél”

Ha valaki ezt mondja egy anorexiásnak, az olyan, mintha egy törött lábúnak azt mondanánk, hogy csak sétáljon. Egyszerűen nem így működik. Ha valaki csak az evésre biztat, az azt jelenti, hogy nem veszi komolyan a betegséget, ezzel még jobban csökken az esélye, hogy a beteg keresse a kezelés lehetőségét.

2. „Jobban néztél ki előtte”

Nem csak az étkezési rendellenességekre vonatkozik az, hogy gyakran torzul az önkép és más az amit tükörben látnak, és más, amikor rájuk néznek. Ez a megjegyzés csak arra szolgál, hogy a szenvedő még rosszabbul érezze magát a külső megjelenése miatt. Az alacsony önbecsülés nem az egyedüli gyökere az anorexiának, de ezzel még jobban súlyosbodhat ez a fajta viselkedése.

3. „Jobban nézel ki, mint valaha”

Ez a hanglemez másik oldala, amikor ez a megfigyelés még jobban megerősíti a rendellenes viselkedést, hogy ez jó és pozitív dolog.

    4. „Emberek éheznek a világban”

Igen van ilyen, de az garantálható, hogy akinek ezt mondja, az ezt már régen tudja. Ez a szurkálódás nem támogatja a beteget, hanem bűnösnek és szégyellni valónak fogja tartani magát. Egyes táplálkozási betegségekben szenvedők meg még úgy is látják, hogy ezzel még segítenek is a világ éhezőin, hogyha ők kevesebbet esznek, mert a szegényeknek akkor több marad.

5. „Ne hagyd ki a finom ételeket”

Az étkezési rendellenesség nem csak az evésről szól. A médiában gyakran ábrázolják étvágytalansággal, bulímiával, amely abból származik, hogy a beteg fogyni akar, de ezzel szemben más, számos elem is érintett a témában (depresszió, szorongás, fizikai- és szexuális zaklatás, genetika, kulturális nyomás, diszkriminatív előítéletek). Tehát mint látjuk, nem csak az élelmiszerekről van szó.

6. „Csak egyél meg egy sajtburgert”

Sajnos ezek azok, amiket leggyakrabban mondanak az étkezési zavarokban szenvedő nőknek. Ha legközelebb késztetést érzel, hogy mondj valamit a külalakjáról, hogy mit kellene ennie, hogy az megváltozzon, akkor ezt ne tedd. Csak fájdalmat okozol annak az embernek és rosszabbul fogja érezni magát a bőrében.

7. „Bár csak le tudnék fogyni, mint te”

Az anorexia nervosa és a hozzá társuló rendellenességek nem az akaraterőről szólnak, hanem súlyos mentális betegségről van szó.

8. „Nem úgy néz ki, mint egy étkezési zavar”

Ezt az étkezési zavarban szenvedők másképpen ítélik meg. Többségük negatívan látja: az ’Ó, még nem vagyok elég vékony?’-tól az ’Úgy látod, kövér vagyok?’-on át, a ’Hát akkor nem is kell segítséget kérnem!’-ig, számos variáció lehetséges.

Az étkezési zavar nem csak a számokról szól, hanem a viselkedésről is.

9. „Majd jól leszel”

Ha valaki segítségért jön hozzád, akkor ez nagyon rossz válasz. Ez megint csak azt jelzi, hogy nem veszed komolyan a problémáját. Hatalmas hiba lehet ez a lehetséges egészségügyi következmények miatt pl. lassú szívverés, veseelégtelenség, gyengeség, hajhullás, törékeny csontok és izomvesztés. A bulímia gyomorkilyukadást, szabálytalan szívveréseket (szívelégtelenséget), fogszuvasodást, fekélyeket és hasnyálmirigy-gyulladást okozhat. Ezek nagyon súlyos betegségek, ezért minél előbb, hatékony segítség kell az étkezési rendellenesség leküzdésében.

10. „Negatív megjegyzések más emberek alakjáról”

Csak azért mert nem mondasz rosszat a sovány ember testéről, az még jelenti azt, hogy tetszenek neki a rosszindulatú, másokra tett megjegyzéseid. Összehasonlíthatja magát azzal a személlyel, akiről negatívan beszéltél és ezzel megint csak rossz irányú gondolkodást és viselkedést válthatsz ki.

11. „Bár csak én lennék anorexiás”

Mikor a magazinok bikinis kiadásai kezdenek megjelenni az újságosok polcain, egyre többen kívánják, hogy bárcsak néhány hétre is, de anorexiásak lehetnének. Ezt a megjegyzést nem mondhatni érzéketlenségnek, de akik így gondolják, nem tudják, hogy nagyon fájdalmas anorexiásnak lenni, mind fizikailag, mind érzelmileg.

Ezzel az étkezési rendellenességeket elviccelik és nem súlyos egészségügyi problémaként kezelik.

12. „Miért nem csak diétázol és edzel, mint bárki más?”

Újfent megemlíteném, hogy az étkezési zavarok nem csak a súlyra vonatkoznak. Bárcsak egészségesen tudnának enni és edzeni,mint bárki más, de ez nem így működik. Ez a viselkedés nem abból adódik, hogy egyszerűen le kell dobni a kilókat, hogy karcsúak legyünk.

13. „Fájdalmat okozol mindenkinek körülötted”

A depresszióval küzdő milliókkal egyetemben az étkezési rendellenességekkel küzdők is hihetetlenül bűnösnek érzik magukat a betegségük szeretteikre gyakorolt hatása miatt, de nem tehetnek ellene semmit. Bűntudatuk van saját betegségük miatt, állandó szégyen és negatív érzések kavarognak a lelkükben.

Az, hogyha támogatjuk őket és meghallgatjuk az érzéseiket sokkal többet tehetünk értük, mintha megszégyenítjük őket azzal, hogy változzanak meg, legyenek olyanok mint mások, legyenek jobbak.

http://www.goodhousekeeping.com/health/ wellness/a32661/best-way-to-discuss-anorexia/ nyomán