A pszichopata elnevezést a hétköznapokban nagyon sok emberre vonatkoztatva hallottam már. Főleg a rosszindulatú, gonosz emberekre mondják. „Na, ez is egy pszichopata!” De azért lássuk be, hogy ahány emberre rásütik ezt a bélyeget, azért annyi pszichopata személyiségzavaros ember nem él közöttünk.

Mivel a munkahelyek egyre nehezebbé és rosszabbá válnak, rengeteg cikk és könyv jelenik meg a pszichopatákról, akik történetesen akár a kollégáink is lehetnek.

Ha egy kollégát pszichopatának kiáltunk ki, az lehet hogy azért van, mert a munkája miatt, vagy rosszul tervezett munkahelyi gyakorlat miatt viselkedik rosszul.

A bűnügyi pszichopátia kutatásai sok ezer esetet vizsgálnak meg, és ezek statisztikájára épülnek fel az új esetek is.

Azok a cikkek, ahol a főnököt pszichopataként mutatják be, valószínűleg nem rendelkeznek ezekkel a statisztikai bizonyítékokkal.

A bűnügyi pszichopátia 20 kritériumot használ az értékeléshez, és ezeket  nem a munkahelyekre alkalmazzák (másokat pedig nem tesztelnek a munkahelyi környezetben sem).

Mi a helyzet a munkahelyekkel?

A közelmúltban láthattuk a médiában, a szexuális zaklatással kapcsolatban felszínre került botrányokat. Ebből arra következtethetünk, hogy a munkahelyek nem büntetik az alkalmazottakat, ha azok elfogadhatatlan, vagy káros magatartást folytatnak. Hallgatólagos engedélyt kapnak, vagy egyenes ösztönzik őket a folytatásra.

Ha az egyén rosszul viselkedik, gyakran nem vesz tudomást annak a környezetére gyakorolt hatásáról, így a megfelelő szankciók és elszigetelés nélkül nem fog változtatni a viselkedésén.

De vannak olyan munkahelyi sajátosságok, amelyek hozzájárulhatnak a problémás viselkedéshez.

Ha valaki alkalmazott és előléptetik, mert nagyon jó benyomást kelt manipulatív viselkedésével, valószínűleg nagyon hatékonyan el fogja tudni magáról hitetni a főnökeivel, hogy jó munkát végez, miközben a háttérben zaklatja a társait és az alárendeltjeit.

A rosszul megtervezett munkahelyek, beleértve a túlzott elvárásokat, rossz fizikai környezetet, a tisztességtelen üzelmeket és a szociális támogatás hiányát, stresszt okozhatnak az alkalmazottakban. Például a rosszul megfogalmazott emberi erőforrás-folyamatok, beleértve a teljesítménykezelést is, alááshatják a társadalmi kapcsolatokat.

Ennek eredményeként a munkatársak túlélési küzdelmei miatt túlterheltté válnak, pedig csökkenteni lehetne a stresszt a helyzet megváltoztatására irányuló humorral, vagy a problémamegoldó gondolkodással.

Ettől a helyezettől egyre inkább képtelenek lesznek elviselni a napi normális munkahelyi nyomást, és hogy hatékonyan szabályozzák a saját társas viselkedésüket.

Más szóval, a rossz munkahelyi viselkedés kapcsolódhat a fáradtsághoz, kiégéshez és nem feltétlen a személy karakteréhez.

A téves beskatulyázás problémája

A pszichopatának tűnő viselkedést okozhatja az az önvédelmi mechanizmus (disszociáció), mely lehetővé teszi a szorongás csökkentését. E viselkedés miatt viszont csak a hidegséget és az empátia hiányát tapasztalják mások.

Ahelyett, hogy ezeket a szomorú embereket pszichopatának neveznénk, jobban meg kell értenünk, és fel kell ismernünk azokat a korai viselkedés mutatókat, amelyekre figyelni kell.

Hogy pontosan meg tudjuk határozni az adott munkahelyen a pszichopátiás viselkedés jeleit, több ezer adatot kell gyűjteni munkatársaktól. Aztán meg kell vizsgálni azokat a változókat, melyek megjósolják pl. a terrorizálást, zaklatásokat, a csalást és más nem kívánatos munkamódszereket.

Ez azonban elvonhatja a figyelmünket arról, hogy mit kellene tennünk azért, hogy a munkahelyünk jobb hely legyen.

Ahelyett, hogy bűnbaknak kiáltjuk ki egymást pszichológiai fogalmak használatával, olyan környezetet kell létrehoznunk, amelyben meg leszünk becsülve és megbecsülünk másokat.

Komoly bizonyítékok vannak arra vonatkozólag, hogy a mások tetteiről való döntés általában sokkal keményebb, mint a saját cselekedeteink megítélése – még akkor is, ha ugyanaz a cselekmény tárgya.

Ha valakire a pszichopata jelzőt használjuk, akkor annak a személyre vonatkozó körültekintően meghatározott vizsgálati eredményt kell jelenteni, és nem a szervezeti tényezőket kell figyelembe venni, amelyek hozzájárulnak a személy viselkedéséhez.

www.abc.net.au nyomán