2018/11/15

Most már tudjuk, hogy káros az emeletes házakban élni. Angliában a Grenfell-toronyban kitört tűz sokkolta az embereket, akik az 1960-as évek óta a toronyházakra úgy tekintettek, mint a társadalmi haladás megtestesítőjére. Új kihívás volt az építészek és várostervezők számára, de most már a keserűség, harag és félelem érzése kerekedett felül. Az évek során ezek az úgynevezett „falvak az égben” valójában beton konténerekké váltak a társadalom legszegényebbjei számára.

Manapság több millió ember lakik sokemeletes lakóházakban az egész világon.  Moszkvában 11783 toronyház van, Hongkongban 7833, Szöulban pedig több mint 7000.

Félelemben élni

Nyugtalanító lehet sokemeletes házban élni, tűzveszély, fertőző betegségek terjedése pl. influenza a közös folyosókon, ajtófogantyúk, liftgomb megfogásával.  A félig nyilvános terek megosztása idegenekkel, a lakókat gyanakvóbbá teszik és jobban félnek a bűncselekményektől.  Olyan területeken, ahol sok a földrengés, még a lakóház esetleges összeomlásával is számolni kell.Annak ellenére, hogy tízek, százak élnek egy tömbházban, mégis hiányzik a közösség összetartása.

Mindezek között a legmegdöbbentőbb, az az elszigeteltségtől való félelem. A Leeds-i kutatásban  résztvevő toronyházakban lakó idős emberek magányosan és elszigetelten élnek, még a bejárati ajtót is félnek kinyitni. Néhányan közülük a barátok, családtagok segítségét igénylik a hétköznapi feladatok ellátásához.

A félelem miatt a magasházakban élő lakók lelki egészsége sokkal sérülékenyebb. Az  1970-es évektől vizsgált esetek mutatják, hogy ezek a lakosok sokkal gyakrabban mutatnak pszichés tüneteket mint más lakóhellyel rendelkezők.

Az igazi okok?

Nehéz megmondani, hogy ezek a pszichés problémák a lakóhelyből adódnak, vagy a szegénységből. Mégis vannak olyan jelek, melyek arra utalnak, hogy a bajokért a sokemeletes épületek a felelősek. Pl. Szingapúrban 1960-1976 között a toronyházban élők aránya 9%-ról 51%-ra emelkedett. Ugyanebben az időszakban az emeletekről a halálba ugró öngyilkosok száma négyszeresére nőtt, míg a más eszközökkel elkövetett öngyilkosságok száma viszont csökkent.

Ennek két oka lehet: vagy több ember lett öngyilkos, és ezt bármilyen módon elkövette volna, – vagy kézenfekvő volt leugrani az emeletről, bár más módszerrel nem tették volna meg.

Szingapúrban az általános öngyilkossági arány 30%-kal nőtt a fent említett időszakban,  de az emeletről kiugrások száma gyorsabban nőtt, ami azt sugallja, hogy a magasabb épületek magasabb öngyilkossági számmal járnak. Miközben az öngyilkossági arányok már öt évtizede stabilak maradtak, az épületekről való leugrás továbbra is kedvelt módszer az öngyilkosságra azokban a városokban, ahol sok toronyház van mint pl. Hongkong, New York, Taipei City.

Mégis van pozitívuma az emeletes házban való életnek. Nagyjából ötből négy ember él Szingapúrban állami lakásokban, a sokadik emeleten. A régebbi épületeket rendszeresen felújítják, és ezek a házak közel vannak az élelmiszerpiacokhoz, parkokhoz és sportcsarnokokhoz. Néhány házon még tetőkertek és futópályák is vannak.

Mindezek segíthetnek egy kevésbé stresszes környezet kialakításában. Szingapúrban szándékosan keverednek az etnikumok és az eltérő jövedelemmel rendelkező lakosok, így tükrözve a népesség egészét. Ez segíthet elkerülni az Egyesült Királyságban tapasztalható társadalmi szegregációt.

 

theconversation.com

 

Cimkék: , ,

Ezen a webhelyen cookie-kat használunk a forgalom elemzése, a beállítások megjegyzése és a felhasználói élmény optimalizálása érdekében. További részletek

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás