2018/11/14

Ahogy megjelennek a karácsonyi dekorációk, karácsonyfa, ajándékok, rögtön a családi összejövetelekre, szórakozásra, jó hangulatra gondolunk. Másrészről ott van lelki szemeink előtt a verseny az ajándékokért, a stresszes ünnepek és a jövő évtől való félelem. Ez az az időszak, mikor szembesülnünk kell a kisebb-nagyobb családunkkal való viszonyunkkal, elszigeteltségünkre, a család működésképtelenségére. Ha kilépünk az ünnepi fények csillogásából, rögtön ránk nehezedik a magány érzése és a stressz.

A társas magányban az ember akkor is magányosnak érzi magát, ha emberek veszik körül, ezért szorosabbra kell fűzni a kapcsolatokat azokkal az emberekkel akiket szeretünk, és lazábbra kell engedni azokkal, akik kevésbé fontosak számunkra. Másokra is szükségünk van ahhoz, hogy egyéniségekké váljunk és egyénként mást is tudjunk szeretni.

A hagyományos társadalmakban senki nem volt egyedül, de ezért cserébe a közösség mindent az ellenőrzése alatt tartott. Most az egyének társadalmában élünk, melyben a közösség és az intézmény valamelyest elhalványul. Az egyéni szabadság az önellátásra és a teljes függetlenségre törekszik egyrészről, másrészről válogatott rokoni viszonyokra, szeretetre, szenvedélyre. Ez a kétféle törekvés mélyen különbözik egymástól, mint a paradicsom és a pokol. Mindentől és mindenkitől megvédjük a magánszféránkat, amibe senkinek nincs joga behatolni, és ezért az ár amit fizetünk, az a magány.

A családmodell annyiban változott, hogy már nem közösségi csoport, hanem egyéniségek alkotják a családot. A házastársi kapcsolatok törékennyé váltak, de a szülő-gyerek és nagyszülő-unoka közötti kapcsolatok erősek maradtak. A generációk közötti szolidaritás, mindenféle segítség, a rendszeres kapcsolatok rendkívül fontosak még a mai napig a mindennapi életünkben.

A családi összejövetelek felszínre hozzák az évek alatt felgyülemlett rokoni feszültségeket. Azok számára, akik évente egyszer látják a családjukat, azoknak akkor jön el az idő összehasonlítani az év közbeni sikereket, politikai vitákat folytatni, ami jó táptalaja lehet a stresszes találkozásnak. Itt van a testvér, akivel már évek óta konfliktusban állunk, a szülő aki emlékeztet arra, hogy még nincs gyerekünk vagy párkapcsolatunk, az anyós, akivel állandóan vitázunk stb. A karácsonyi összejövetel kiélesíti a szenvedéseket, a megoldatlan dolgokat, a család fekete bárányának megjelenése, hogy az egyik gyerek sikeresebb mint a másik. Aztán van, akinek csak a külsőségek számítanak, bármennyibe is kerül a jólét látszatának megvásárlása. Előbb-utóbb a felgyülemlett sérelmek, melyeket nagy gonddal próbáltak elfojtani, elő fognak törni, ha nem máskor, akkor a desszert során, mikor már az alkohol feloldotta a gátlásokat.

Nagyon fontos, hogy beszélgessünk a családdal, hogy megismerjük a problémákat, mert ez segíthet a feszültségek oldásában. Van aki úgy dönt, hogy inkább kellő távolságba marad az ünnepek idejére a családtól, hogy elkerülje a konfliktusokat. Megpróbálhatjuk, hogy mindig más rokonnál töltjük a karácsonyt, egyszer a szülőknél, egyszer a nagyszülőknél, mert ha már szétszakadt a család, jobb ha nem eresztjük össze a haragban álló embereket.

Nem könnyű megemészteni azt, hogy nincs egy ideális családunk, hogy minden ünnepi alkalomkor felmerülnek ugyanazok a problémák. Felejtsük el, hogy ebben az időszakban fogjuk megoldani a felgyülemlett ellentéteket. Van egyfajta kettősség a család újra látásának örömében és hogy képtelenek vagyunk egy fedél alatt tartózkodni velük.

Karácsony idején újraélhetjük gyermekkorunkat, ez egyeseknél lelki szenvedés, másoknál boldogság. A karácsony szellemiségében az ember megtalálhatja gyermeki lényét, rácsodálkozhat a színes fényekre, utcai bábukra, dekorációkra, illatokra. Néhány embernek a karácsonyfa, a füzérek, a bevásárlási őrületet jelentik, mely szorongást okozhat. Gyermekkorunk újraélésével közelebb akarunk kerülni idealizált életünkhöz. A hit a mikulásban, az izgalom, mikor kinyitjuk az ajándékokat a fa alatt, mindez már eltűnt. A felnőtté válással mindezt a hitet fel kellett adnunk, és a jó télapó is messze van attól, hogy jó védelmező papánk legyen.

Az év vége az elmúlt éven való elmélkedés ideje. Elhatározások, választások, mit tettünk meg és mit nem, kellemes és kellemetlen események, melyek az évben megtörténtek vagy történhettek volna. Az elmúlt év gyásza előrevetíti a következő év lehetőségeit és ígéreteit.

A karácsony vallási jellegének elvesztése magyarázhatja, hogy egyre több embert érint a karácsonyi rosszkedv. Már a karácsony előtt jóval az előkészületeken gondolkodunk, receptekről, díszítésről, pénzről stb., de az éjféli miséről már elfeledkezünk. Jelentésvesztés és valós különbség van a társadalom által kínált szükséglet és az egyén szükséglete között. Karácsonykor nehéz kivonni magunkat a minket körülvevő fogyasztás mániából, mely a lelki szükségleteinket már nem elégíti ki. A karácsony szellemisége nem halott, csak összhangba kell hozni a mai életünkkel.

Ebben az időszakban nagy a félelem a csalódástól, a kritizálástól, attól, hogy nem felelünk meg másoknak. Az ajándékok kiválasztása, vásárlása, az ünnepi ételek kitalálása, elkészítése nagy nyomás és az elvárások teljesítése gyakran erőnkön felül történik fizikailag, idegileg és anyagilag is.

Dehát miért nem újítjuk meg szokásainkat? Készítsünk saját ajándékokat, a kreativitás örömét, a boldogságot érezheted a saját magad által készített tárgyakkal és még a bolygót is megmentheted. A megtakarított pénzt olyan embereknek lehet adni, akiknek valóban szükségük van rá. A gyerekekkel együtt tevékenykedés egy idő után gyakorlattá teszi a készülődést, és együttérzést, tiszteletet vált ki mások iránt a résztvevőkből. Meg kell találni az egyetemes szeretetet, értelmesebbé kell tenni a karácsonyt magunknak és a gyerekeinknek.

Nincs arra varázsrecept, hogy örömmel nézzünk az eljövendő ünnepekre, de módot kell teremteni arra, hogy találkozhassunk ebben az érzelmi időszakban azokkal, akik fontosak számunkra és szeretjük őket. Jó kezdet ehhez, hogyha felismerjük félelmeinket, hogy mit akarunk megvitatni a családunkkal, és mi az ami ráér, vagy egyáltalán nem fontos. Aggodalmainkat félre kell tennünk, így érzelmeinket is kordában tudjuk tartani.

Figyeljünk magunkra, mert ha boldogok vagyunk, az javítja a mi- és mások hangulatát és visszaadja a karácsony jelentését és szellemiségét.

Cimkék:

Ezen a webhelyen cookie-kat használunk a forgalom elemzése, a beállítások megjegyzése és a felhasználói élmény optimalizálása érdekében. További részletek

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás